Ennio Morricone

A legszebb feldolgozás, amit hallottam eddig életemben.

https://www.youtube.com/watch?v=KYlHiACHGiU&list=PLdVkHRu3zRbLzAz-Ot_2jR44Uh253FOsP

Vannak zenék amik tökéletesen megtudják ragadni a pillanatot, Morricone zenéi ilyenek. Becsukod a szemed miközben hallgatod, aztán csak úgy vagy. Élvezed hogy vagy. Élvezed a percet amit még kaptál az élettől.

Budapesten vezényelte és személyesen felügyelte a Sorstalanság általa szerzett zenéjének felvételét...

A film volt az igazi terepe, ha jól emlékszem "klasszikus" műveket nemigen szerzett, de "klasszikussá" a filzene tette...
És még tavaly (90 évesen!) fellépett nálunk is.
Eddig ez a második olyan hazai koncert, aminek kihagyásáért örökre átkozom magam, mert megismételhetetlenek voltak...

Szomorú hír...
Legyen könnyű neki a föld...

Sajnálom, hogy ez a pillanat is elérkezett. 91 évesen hunyt el, mert egy szerencsétlen esés miatt combnyaktörést szenvedett, egyébként valóban meglepő, hogy mindez alig pár nap alatt zajlott, a kórházi kezelés ellenére.
Én leginkább őt tartom a 20. század legjelentősebb és legnagyobb hatású zeneszerzőjének, mert sajátos, különleges, és leggyakrabban az emberi lélek legmély rétegeibe is betörő zenei hangzásvilága egyértelműen és bármikor felismerhető, beazonosítható, senki máséval össze nem keverhető.

2007-ben életművéért Oscar díjat kapott, nagyon helyesen, bár érdekes, hogy az első önálló filmzenéért járó Oscart csak 87 évesen kapta meg (nevetséges). Nade az egyéb díjak hosszú sora azért ellensúlyozza mindezt.
Hat évesen kezdett komponálni, és ahogy olvastam, trombitás apját olykor már gyerekként bárokban helyettesítette :)
Életrajzi adataiból sokminden kiderül a magán emberről is:
"Akik vele dolgoztak, azt állítják, hogy precizitása már szinte matematikai pontosságú, öntudatos, lelkiismeretes művészként a keverőszobában ugyanúgy otthon volt, mint a karmesteri porondon."

"Morricone családcentrikus és egyszerű ember volt, aki haláláig Olaszországban élt, annak ellenére, hogy a tengerentúlon felajánlottak neki egy minden igényt kielégítő Beverly Hills-i otthont. Feleségét minden fellépésre magával vitte."

Ha jól számolom, 64 évig élt együtt a feleségével, akit nagyon szeretett-hát ez is példaértékű, a mai világban, bár ő még egy egészen más korból származik, amelyben teljesen mások voltak az emberi értékek. Talán ez alapozhatta meg azt, hogy minden tekintetben kiemelkedő és teljes életet élhetett.

Életművére tekintve csak egyetlen szó jut eszembe: Köszönjük.

https://www.youtube.com/watch?v=KN4pmxpGJNY&list=PLrKJ58z9Cnr8etY9FtxdOuGe8q67Hkh5b

Nem hiszem el, hogy elment.
Es egy ilyen buta baleset miatt.
Aktív volt az utolsó napjaiig.
Egy legenda távozott, nyugodjék békében!

Végre megtaláltam a Maestrótól a kedvencemet, kicsit ritkán hangzik el sajnos, és sokáig nem tudtam, mi a címe. A fülembõl persze nem ment ki, aztán végre ráakadtam.

https://www.youtube.com/watch?v=KN4pmxpGJNY&list=PLrKJ58z9Cnr8etY9FtxdOuGe8q67Hkh5b

Szép. :-)

Morricone eddigi díjai-jelölései itt:

https://en.wikipedia.org/wiki/Ennio_Morricone#Prizes_and_awards

Morricone mester igazán hûséges volt a hazájához, mert életrajza szerint mindig is ott élt csendes, szerény életet a családjával. Annak ellenére, hogy egy komplett Beverly Hills-i otthont is felajánlottak neki.
Szimpatikus, tiszteletre méltó és alázatos ember, aki úgy látom az élet minden területén tökéletesen a helyén van, és a számára elfogadható életet éli.A köszönõ beszédét is olaszul mondta egyébként.
Ezt ilyenkor valaki fordítja? Mert nem láttam a gálát.

És az a video, amit betettem alant, ahol még látható is Robert Redford, az akkor mi?
Bár végülis lényegtelen, hogy ki adta át, csak amíg Koltai mesél, addig itt látható is.

Nem sok olyan zeneszerzõt ismerek, aki képes ennyire zseniálisan kifejezni zenével a jelenetsort a vásznon.

pár dollárral többért:

https://www.youtube.com/watch?v=mLXQltR7vUQ

de tényleg,ha az ember elkezdené sorolni,estig nem érne a végére :))

egyébként,mivel 90%-ban európai(fõleg olasz) filmek zenéjét írta annyira nem meglepõ,hogy eddig nem kapta meg az oscart
ami az én szívemnek különösen kedves tõle:

nevem senki:

https://www.youtube.com/watch?v=iGZDKuDl3jc
https://www.youtube.com/watch?v=6vo9J26PdMM

volt egyszer egy vadnyugat:

https://www.youtube.com/watch?v=we53TOJyt78

a jó a rossz és a csúf:

https://www.youtube.com/watch?v=AFa1-kciCb4

a profi:

https://www.youtube.com/watch?v=pzvhjoK0UHI

és még sorolhatnám.... _)

rengeteg filmet õ tett teljessé

mégegyszer:gratulálok! :)

:D

off

Hú, hogy van ez? Pontosítsunk.Henry Fonda 1981-ben kapott Honorary Awardot, a díjat Robert Redford adta át neki.Itt látható.

https://www.youtube.com/watch?v=YZZQqr2RFCs

Egyébként igen, a kis öreg a botjával rendkívül megható.

Aztán még 1982-ben eljátszották az utolsó filmet Catherine Hepburnnel, ez volt az Aranytó, ami csodálatos film, és ezért megkapta a régen várt Oscart a legjobb férfi fõszereplõ kategóriában, élete alkonyán, betegsége miatt ezt már a lánya vette át. Hát igen. Az élet olykor igazságtalan.Õ is többet érdemelt volna. :-(

Ez pl. nem is annyira ismert, és mégis olyan lendületes. Az ilyeneket szeretem tõle.

https://www.youtube.com/watch?v=SWTNB5gRuXs&list=PLEC76378BECEF08A3&index=7

Bocs, Cheyenne. Amit elõször írtam, az bors. :-)

Igen, méltatlanul késõn jutott hozzá, egyetértek, és nem is értem.Akkor az életmûdíjnak nincs is olyan rangja, mint a hagyományos Oscarnak? Habár megnéztem, és azért fontos embereknek ítélték oda, persze van köztük egy csomó számomra ismeretlen is. :-)Mondjuk számomra olykor a normál Oscarnak sincs túl sok rangja, ha Morricone nagyságrendû emberek csak 88 évesen jutnak hozzá.

Az a bajom a Vadnyugattal, hogy régen annyira elcsépelt volt, hogy egy kicsit ráuntam. A zenéjére is. Persze szép, természetesen. Nem is a fõcim tetszik, attól csömöröm van, inkább akkor már a Halál dala, vagy a Chayenne közremûködését kísérõ zenei betét, ezek jók.

Van egy kedvencem, egy rövid ária van benne, és nem az ismertek közül való, és még véletlenül sem akadok rá, de persze a fülembõl nem hajlandó kivonulni. :-)

Volt egyszer egy vadnyugatot anno és mai szóval, "benézték". A spagettiwestern nem "játszott" egyik fesztiválon sem, így zenéjét sem jelöl(het)ték. Mint látom, USA-ban még kasszasiker sem lett. Ennek ellenére a hálás utókor :) pótolta a "mulasztást": az USA "nemzeti könyvtára" = Library of Congress erre illetékes részlege (National Film Registry) mint "kulturális, esztétikai és történelmi szempontból jelentõs mûvet" tartja nyilván és õrzi. Ebben nyilván Morricone is részes.