Escher Károly

AFIAP (1960), EFIAP (1963) címmel kitüntetett érdemes művész (1965), fotóművész, riporter, operatőr, szakíró. Fotográfusi pályakezdését Belházy Imre, amatőr fotográfus segítette. Fél évszázadon keresztül kamerájával ott volt mindenütt, ahol megörökítésre érdemes esemény történt. Politikától függetlenül dolgozott, képeivel mindig a szegénység és az igazságtalanság ellen harcolt. Az elsők között használta a bemozdulásos életlenséget; szakmai tekintélyét jól példázza, hogy őt bízták meg 1955-ben a Petőfi-dagerrotípia restaurálásával, melyet a kor technikai színvonalának megfelelően el is végzett. Elemi iskolai tanulmányait Budapesten végezte. Nem művésznek készült, az ügyes műszaki rajzoló tehetségére szinte véletlenül derült fény. Már fiatalon több filmhíradó és játékfilm operatőre volt. A némafilm készítés válsága miatt váltott; 1928-ban az Est-lapok fotóriportere lett. A mindennapos "képgyártást" meghaladva számos jeles fényképet készített. Neki is szerepe volt abban, hogy a Pesti Napló képes melléklete a harmincas években a magyar képes sajtó legjobb orgánumává vált. A lap kényszerű megszűnése (1939) után a Híd és a Film Színház Irodalom fotográfusa lett. 1945-öt követően dolgozott a Képes Világ, a Színház, a Képes Figyelő, a Kis Képes című lapoknak. A Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (VÁTI) fotográfusaként ment nyugdíjba, de még a későbbiekben készített fényképeket a Hungarian Foreign Trade című külkereskedelmi reklám-folyóirat számára. 1958-ban jelent meg Vajda Miklóssal közösen készített könyve Bajor Giziről, 1959-ben pedig a Riportfényképezés című kötete. 1965-ben volt életmű kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. 1966-ban - már halála után - jelent meg Foto Escher címmel egy róla szóló kis könyv. "Munka Érdemrend ezüst fokozat" és "Érdemes Művész" kitüntetése mellett sem kapta meg azt az elismerést, amely szakmai teljesítménye folytán megillette volna.