Személy

Földi Péter

festőművész, képzőművész
Született: 1949. augusztus 11. (71 éves) (Magyarország, Somoskőújfalu)

Kossuth-, Érdemes-, és Munkácsy-díjas festőművész. Első mentora a falubeli Somoskői Ödön. Az egri Tanárképző Főiskola matematika-rajz szakán végzett Blaskó János, Seres János, Nagy Ernő tanítványaként; tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán fejezte be. 1995-től az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola docense. A hazai tárlatok rendszeres résztvevője. Publikációiban a gyermekrajzok világát tanulmányozza. 1973, 1976: Madách-ösztöndíj; 1977: a Kulturális Minisztérium pedagógiai és képzőművészeti díja; 1978: Derkovits-ösztöndíj; 1979: A Stúdió '79-en a Szakszervezetek Országos Tanácsa díja; 1980: Derkovits-nívódíj, Egri Akvarell Biennálé nagydíja; 1981: A Stúdió '81-en a KISZ Központi Bizottság díja; Szombathely város Derkovits-díja; 1982: A rajzbiennálé nagydíja, Salgótarján; 1985: Egri Felszabadulási Kiállítás díja; 1987: Munkácsy-díj; 1988: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1992: Borfesztivál díja; 1993: I. Országos Pasztell Biennálé díja, Esztergom; 1994: Vásárhelyi Őszi Tárlat díja; Magyar Művészetért Díj; 1998: Tornyai-plakett, Hódmezővásárhely; Magyar Köztársaság arany keresztje; Salgótarjáni Tavaszi Tárlat nagydíja (1979, 1993); Salgótarjáni Rajzbiennálé nagydíja (1995); díja (1982, 1988, 1992); Egri Akvarell Biennálé nagydíja (1980, 1997); díja (1984); Miskolci Téli Tárlat díja (1984, 1988, 1992); 2001: A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze; 2007: Kossuth-díj. 1994-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Lakóhelye, Somoskőújfalu festészetének legfőbb ihletőforrása. Szuverén, öntörvényű, stílustendenciákhoz nem kötődő képi világa, a népművészeti hagyományok jelképes újraértelmezése az egyéni alkotói utat választók közé sorolja. Pályája kezdetén Jackson Pollock és Hans Hartung hatását mutató expresszív, majd lírai absztrakt munkákat készített. A hetvenes évektől a növényi létforma természetelvű ábrázolása geometriai jelleggel párosult, az ismétlődés és fogyatkozás törvényeit járta körül, majd a biológiailag magasabb rendű állati létezés - madarak, négylábúak - képbe írása foglalkoztatta. Az évtized második felére talált rá egyéni szín-forma-képvilágára. Tömören komponált munkáin az antikolorista, konceptuális kordivattal szemben erős, letisztult, gyakran egységes színfelületek jelentkeztek a gyermekrajzok, a népművészet mesterkéletlen világlátását, a "neoprimitív" festészet tisztaságát követve. Dekoratív, síkszerű kompozícióin a képmezőt egy kiemelt figura uralja. A folytonos újjászületés képi hordozói a körkörös- vagy spirálformák, amelyek az életet örökidejűvé emelik, a szűk életteret kozmikussá tágítják (Nyitva van az aranykapu, 1983-1984). A gyermekrajzok, az egyiptomi művészet kompozíciós, stiláris sajátosságait követi ábrázolásmódjában: a látványperspektívát mellőzi, s különös, szokatlan felülnézeti (pl.: Mérkőzés, Karám, 1982) vagy a legnagyobb felületű láthatóságot nyújtó aspektusból jeleníti meg figuráit, tárgyait. A 80-as évekre festésmódja módosult: a vastagon, szálkásan felhordott festék a plaszticitás árnyalatosságát gazdagította, a faktúra dombormű hatást keltett. Kisebb méretű, de továbbra is erőteljes színvilágú munkákat készít, megszaporodtak a cselekvésre utaló címadások.

Hozzászólások