Gerzson Pál

Munkácsy-díjas festőművész. 1949-1953: Magyar Képzőművészeti Főiskola. Domanovszky Endre, Hincz Gyula, Kmetty János voltak a tanárai. 1964: Stúdió-díj; 1968, 1970: az egri Országos Akvarell Biennálé díja; 1969: Munkácsy-díj; 1970: a miskolci Téli Tárlaton Miskolc Város Tanácsa díja; Szakszervezetek Országos Tanácsa-díj; 1972: Munkácsy-díj; 1987: érdemes művész; 1994: a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje. Tagja és elnöke volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületének. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. A Magyar Szépmíves Társaság elnöke és egyik megalapítója. 1992-től 1999-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége elnöke. Budapesten élt. 1960-1974 között a Magyar Iparművészeti Főiskola, 1974-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1986-tól 1990-ig a festészeti tanszék vezetője. Pályája elején többször dolgozott a hódmezővásárhelyi művésztelepen, rendszeresen alkot Szigligeten. 1954-től szerepelnek művei kiállításokon. Murális munkák (gobelin, faintarzia) tervezésével, grafikával is foglalkozik. Az 50-es évek második felében a levegő és a fény ábrázolásának problémája foglalkoztatta. Az évtized végén, vásárhelyi tartózkodásai hatására elszakadt a valóság természethű megörökítésétől. Mértani törvényekre épülő figurális kompozíciókat alkotott. Műveit az 1960-as évek elejétől kubisztikus képépítés jellemzi. Az évtized vége óta Szigligeten is alkot, s ez döntő változást hozott festészetében. Az 1970-es évek közepétől konkrét tájélményeit és a művészetében mindvégig meghatározó szín- és fényproblémákat síkkompozíciókká absztrahálja.