Személy

Janikovszky Éva

író, forgatókönyvíró, szerző
Született: 1926. április 23. (Magyarország, Szeged)
Meghalt: 2003. július 14. (Magyarország, Budapest)

Értékelés:

11 szavazatból
Szerinted?

Író, költő, szerkesztő, Kossuth- és József Attila-díjas gyermek- és ifjúsági könyvek írója. Kucses Éva Etelka Nametta néven született 1926-ban, tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen, majd az ELTE-n végezte, 1950-től a fővárosi Bajza utcában élt. Könyveit általában Réber László illusztrálta.


Vélemény:

2018 dec. 05. - 09:01:11
2018 dec. 05. - 09:01:11
Jól beszélsz !Felháborító amit művelt Horst !
2018 dec. 04. - 19:36:00
2018 dec. 04. - 19:36:00
A hozzászólás moderálva lett.
2018 dec. 04. - 17:01:30
2018 dec. 04. - 17:01:30
Gondolom tiltólistára kerülne, mint Derrick felügyelő a német tv csatornákon.
2018 dec. 04. - 14:11:39
2018 dec. 04. - 14:11:39
Hiszen ez az igazság. Azért kíváncsi lennék, mennyire lenne népszerű a meseírónő, ha Dunyhás Éva néven írna, egy nyilas verőlegény férjjel a háta mögött?
2018 dec. 04. - 13:53:28
2018 dec. 04. - 13:53:28
Kikerekedne belőle, hogy Béla bácsi valójában jó varázsló bácsi volt, szerette az állatokat, és gondoskodott az aranyos halacskák élelmezéséről, ráadásnak pedig még a csúnya, rossz bácsikat is megbüntette/eltüntette.
2018 dec. 04. - 13:50:34
2018 dec. 04. - 13:50:34
Nagy ötlet! Lehet, hogy rá kellene vennünk az örökösöket, hogy folytathassuk Janikovszki életművét ezekkel a kedves mesékkel. Létezik ilyen a világirodalomban: Az "Elfújta a szél"-t az örökösök beleegyezésével folytatta egy másik kutyaütő bestseller író.
2018 dec. 04. - 13:46:20
2018 dec. 04. - 13:46:20
Igen, és , hogy gyerekekhez még közelebbi történet legyen, írhatott volna a jó kis kövér halacskákról, amelyek a daráló kifolyó csövénél éldegéltek a Dunácskában.
2018 dec. 04. - 13:44:35
2018 dec. 04. - 13:44:35
Természetesen nem mosható egybe, de elég sokat elmond róla. Másrészt ismerem Kiss Etelka történetét, de nem értem, hogy kerül ez szóba. Én éppen ezért nem említettem, mert egyrészt nem Kucses/Janikovszky Évára vonatkozik. De amennyiben mégis megemlíted, szerintem éppen, hogy még inkább rontja a képet róla, hiszen erről a ténykedésről tudhatott, hiszen nem volt hülye , és mégis egy ilyen alávaló, mocsok , szemét, köpönyegforgató ember felesége volt.
2018 dec. 03. - 22:55:45
2018 dec. 03. - 22:55:45
A hozzászólás moderálva lett.
2018 dec. 03. - 21:56:54
2018 dec. 03. - 21:56:54
Az előző gondolatmenetből számomra az derül ki, hogy Janikovszkyi Éva egyenlő Janikovszkyi Bélával. Amit erős túlzásnak tűnik. A személyes integritás olvasatomban nem mosható össze akár pár szintű kapcsolat tevékenységi "átsugárzásával". Amennyiben kissé tovább ásott volna a kedves fórumozó akkor eljuthatott volna odáig: "volt feleségétől előbb elraboltatta az ávéhások segítségével saját fiát, majd amikor az asszony harcolni próbált a gyerekért, egyszerűen a lipóti elmegyógyintézetbe záratta. Csak akkor engedték ki, miután lemondott a fiúról." Vaslamint még egy idézetet írnék ide: "Könyörgő levél az elmegyógyintézetből

„11 hete hogy bent vagyok és néhány nap mulva 5 hónapja, hogy kicsiny fiamat nem láttam, az utána való nagy vágyaimat leírni nem tudom. Mikulás ünnepét sem tölthettem vele. Tavaly 4-szer tette ki az ablakba kis cipőjét, várva a Mikulást, mely feletti öröme nekem nagyobb boldogságot nyújtott mint talán neki”

– írta 1949 telén Janikovszkyné Kiss Etelka a lipótmezői elmegyógyintézet orvosi bizottságának, azért könyörögve, hogy engedjék ki, hadd lássa újra kisfiát. Ez a történet ennek a levélnek az elolvasása után került hozzám igazán közel, ritkán szoktam elérzékenyülni a levéltárban, de ekkor már tudtam, hogy ezt meg kell írnom. Van ez így." Szóval tiszteletben tartva az előttem író véleményét írtam le azt, hogy nem szabad személyeket összemosni és olyan tulajdonságot kreálni számukra amelyek nem állják meg az igazság ódiumát. Forrás: https://pestisracok.hu/levelek-az-elmegyogyintezetbol-az-avehas-janikovszky-aki-sajat-feleseget-zaratta-lipotra/
2018 dec. 03. - 19:57:35
2018 dec. 03. - 19:57:35
Hiába írta a sok aranyos gyerekkönyvet, mindent elmond róla, hogy milyen férjet választott magának. Férje : Janikovszky Béla - orvos, ellenálló, "
A háború után a szegedi államvédelmi osztály parancsnoka, Komlós János (későbbi humorista) felettese, akivel az ÁVO Szegeden és környékén elkövetett törvénytelenségeinek egyik fő szervezője és vezetője.Szegedről Budapestre kerül, 1949-ben az ÁVH tisztjeként a Rajk-perben a kihallgatások és a kínzások egyik vezetője, Szőnyi Tibor egyik kihallgatója volt.1950. január 31. és 1951. január 19. között az ÁVH-ba ekkor bevont katonai elhárítás, a II. Főosztály vezetőjének nevezték ki áv. ezredesként. Vezetése alá tartozott a II/1. Osztály (Katonai kémelhárítás), a II/2. Osztály (Belső Karhatalom, Rendőrség, Határőrség), és a II/3. Osztály (Katonai figyelés, operatív ellenőrzés).
1950-ben Pálffy György és társai perében Pálffy legfontosabb kihallgatója 1-2 hónapon keresztül,majd a Sólyom László és társai elleni koncepciós perek egyik irányítója volt." ( Wikipédia ).

2013 júl. 08. - 14:13:11
2013 júl. 08. - 14:13:11 OFFTOPIC
http://www.macibolt.hu/pag/tvmaci.php
- A macinak miért nincs anyukája?
- Kistestvére?
- Nagymamája?
- Óvodába sem jár?
- Miért köp fiúhangon, mikor lányoknak való pöttyös hálóinge van?

..ezek mind fontos kérdések..!
2013 júl. 08. - 00:11:27
2013 júl. 08. - 00:11:27
..de aztán nem sikerült, mivel Punk's Not Dead!
http://www.youtube.com/watch?v=BDzwj6_aPS4
2013 júl. 07. - 13:50:10
2013 júl. 07. - 13:50:10 OFFTOPIC
a tévémaci ellen 1994-ben merényletet követtek el
http://unciklopedia.org/wiki/T%C3%A9v%C3%A9maci
2013 júl. 07. - 13:21:25
2013 júl. 07. - 13:21:25
amikor a tévémacinak mesélnek:
Janikovszky Éva: Mese a tévémacinak

A kisfiú bekapcsolta a tévét és leült a fotelbe. Várta az esti mesét. A tévémaci éppen befejezte a fogmosást, köpött kettõt, beletette a fogkefét a fogmosópohárba, és indult kifelé a fürdõszobából. Persze megint ottfelejtette a pöttyös hálóingét a fogason, vissza kellett jönnie érte. Végre belebújt a hálóingbe, bekapcsolta a saját kis tévéjét, és leült a fotelbe. Éppen úgy várta az esti mesét, mint a kisfiú.
De az esti mese nem jött. Ott ült a kisfiú a nagy tévé elõtt, ott ült a tévémaci a kis tévé elõtt, és sehol semmi.
- Mi lesz? - Türelmetlenkedett a kisfiú.
- Úgy látszik, ma nem mesél - mondta a tévémaci, de azért még reménykedett, mert tovább bámulta a képernyõt.
- Ugyan már! - intette le a kisfiú. - Ne beszélj már butaságokat. A tévének muszáj mesélnie.
- Mi az, hogy muszáj? - fortyant föl a tévémaci. - Ki parancsol a tévének?
- Jó, hát akkor nem muszáj - békítette a kisfiú -, de mégiscsak kell mesélnie, ha egyszer benne van a mûsorban!
- Hiába van benne - morgott a tévémaci -, ma nem mesél.
A kisfiú sehogy se akart belenyugodni a dologba. - Szerinted miért nem mesél? - kérdezte.
A tévémaci nagy nehezen oldalra fordította a fotelját, hogy jobban lássa a kisfiút.
- Hát annak sok oka lehet - mondta. - Talán fáradt, mert hosszú volt az adásidõ, és nincs kedve mesélni. Lehet, hogy elromlott valamije. Sõt az is lehet, hogy nem ér rá, mert õ is a tévét nézi.
- Neki is van tévéje? - csodálkozott a kisfiú.
- Mért ne lenne? Vagy ha nincs, akkor át megy a szomszédba.
(....)

- Most jutott eszembe, hogy mekkora a baj! - kapott a fejéhez a tévémaci.
- Mekkora? - érdeklõdött a kisfiú.
- Hát akkora, hogy ha nekem nem mesélnek, akkor itt kell ülnöm, és nem fekhetek le. Mert azt csak a mese végén tudok.
- Itt akarsz ülni? ijedt meg a kisfiú. De azért egy kicsit örült is. - Akkor is, ha anyukámék bejönnek?
- Én egyáltalán nem akarok, de itt fogok ülni, amíg nem mondanak nekem egy mesét. Én már ilyen vagyok. Aztán, ahogy meghallgatom a mesét, zsupsz bele az ágyba, hiszen tudod, már alszom is. De addig, sajnos, nem tudok lefeküdni.
- És mi lesz az utánad következõ mûsorral, ha itt ülsz?
- Semmi közöm az utánam következõ mûsorhoz. Én mindig kikapcsolom a tévémet, ha lefekszem.
- De anyukámék a filmet akarják nézni, ami utánad következik! És ha film helyett te ülsz itt, akkor téged egyszerûen kikapcsolnak.
A tévémaci nagyon csúnyán nézett a kisfiúra.
- Engem nem lehet kikapcsolni - mondta kissé fagyosan. - Összetévesztesz a tévékészülékkel. Én akkor is fogok ülni, ha anyukád kikapcsol, legföljebb te nem látod, hogy itt ülök.
(...)

Aztán meghallgatom a mesét. Még utána is van dolgom, mert kikapcsolom a tévét, bebújok az ágyba, és meg kell keresnem a babámat. Néha újra fel kell kelnem, mert a fotel alábújt, és onnan kell elõhúznom. De akkor már nagyon álmos vagyok, és csak arra gondolok, hogy jó volna már aludni, mert az a rengeteg gyerek, aki engem néz, mind csak azt várja, hogy én elaludjak. Õk csak aztán fekszenek le. Ez nagy felelõsség, képzeld csak el!
A kisfiú elnevette magát. - Elképzeltem.
- Mit képzeltél el? - kérdezte a tévémaci, és kíváncsian pislogott.
- Hát az egészet. Rengeteg gyerek ül rengeteg fotelban rengeteg tévé elõtt, de olyan sokan vannak, mint egy tornabemutatón. És elõttük ülsz te, és a rengeteg gyerek mindent utánad csinál. Amikor te kikapcsolod a tévét, akkor a rengeteg gyerek is kikapcsolja a rengeteg tévét. Amikor te megindulsz az ágyad felé, akkor már a rengeteg fotel helyén is rengeteg ágy áll. Úgy állnak az ágyak, mint a virágok a réten. És a rengeteg gyerek elindul a rengeteg ágy felé, aztán a rengeteg láb lerúgja a rengeteg papucsot, és a virágos rét most tele lesz a rengeteg tarka papuccsal. Aztán a rengeteg fej bebújik a a rengeteg paplan alá, csak a rengeteg láb kalimpál a rengeteg ágy végén. Úgy, ahogy te kalimpálsz elõl. Aztán elõbukkan a rengeteg paplan alól a rengeteg fej, és álmosan pislog a rengeteg szem. A rengeteg gyerek már majdnem elalszik a rengeteg ágyban, amikor te felülsz az ágyadban, hogy megkeresd a babádat. Erre a rengeteg gyerek is felül a rengeteg ágyban, hogy megkeresse a maciját, mert anélkül egyik sem tud elaludni.
- A maciját? - kérdezte a tévémaci. - Nem a babáját?
- Nem - felelte a kisfiú. - A gyerekek macival szoktak aludni.
- Érdekes - csodálkozott a tévémaci. - A macik meg babával.
(...)

És a rengeteg gyerek megtalálja a rengeteg macit, magához szorítja, és visszabújik vele a rengeteg ágyba. Aztán mind rád néz, hogy mit csinálsz te. És mikor azt látják, hogy magadhoz szorítottad már a babádat, és behunytad a szemedet, és szuszogsz, akkor a rengeteg gyerek is magához szorítja a rengeteg macit, és behunyja a rengeteg szemét, és szuszog. És szuszog az egész virágos rét, mint egy nagy paplan, ami alatt rengeteg gyerek és rengeteg maci alszik, és legelöl vagy te a babáddal.
- És én igazán alszom? - kérdezte a tévémaci.
- Igazán mondta a kisfiú.
A tévémaci pislogott egyet, látszott, hogy elálmosodott. Odament a tévéhez, kikapcsolta, és elkezdte dúdolni a zenét, amire le szokott feküdni.
- Mi az, mégis lefekszel? - lepõdött meg a kisfiú.
Persze - ásította a tévémaci. - Hiszen meséltél. Kösz.
Már rúgta is le a papucsát, és bújt be a paplan alá, fejjel elõre, ahogy szokott. A kisfiú elpirult örömében, de ezt szerencsére nem láthatta, mert sötét volt. És különben is, éppen lehunyta a szemét.
A tévémaci még felült az ágyában, és a babája után nyúlt.De mielõtt levette volna a polcról, még a kisfiúra nézett.
- Tudod, az volt a legjobb, hogy rólam meséltél.
(...)

Helyette a bemondó néni jelent meg, és elnézést kért a kedves gyerekektõl, amiért az esti mese ma elmaradt. Azt mondta, mûszaki hiba miatt maradt el, még a híradó is, most csak híreket mond, aztán jön a következõ mûsor. A kisfiú kiment a fürdõszobába. Amíg fogat mosott, hallotta, hogy az apukája hívja a többieket,: "Gyertek már, kezdõdik a film!"
A kisfiú elképzelte, hogy most elindul a rengeteg felnõtt a rengeteg fotel felé - mint egy erdõ, annyian! -, hogy nézze a rengeteg tévén a rengeteg filmet. Mikor a kisfiú felvette a pizsamáját, a nagyszobában már csikorogtak az autófékek.
(...)

A kisfiú elnevette magát. Ha õ nem mesél a tévémacinak, akkor nincs következõ mûsor, és nincs film, és most a rengeteg bácsi a rengeteg revolverrel bent üldögélne a rengeteg autóban mozdulatlanul. És a rengeteg felnõtt hiába ülne a rengeteg tévé elõtt, mert nem látna mást, csak a tévémacit. Aztán kikapcsolnák a rengeteg tévét, és az utcán elaludna a rengeteg kékes fény a rengeteg ablakban. Csak fel ne ébresszék a tévémacit, gondolta a kisfiú, és behunyta a szemét.
(...)

..és jó volt újra gyereknek lenni :))
1 perces részlet: http://kereso.nava.hu/document/show/id/1282876
2013 ápr. 08. - 22:27:48
2013 ápr. 08. - 22:27:48
http://www.nemokap.hu/ir/kamasz.htm
"Pocsék vagyok, fantasztikusan pocsék. Hiába bámulom magam a tükörben, ez napról napra csak rosszabb lesz. A legfantasztikusabb az, hogy észre sem vettem, mikor lettem ilyen pocsék. Mert tavaly még egész normális srác voltam, az tuti, arra még emlékszem. Nem is néztem én akkor sose tükörbe, csak ha véletlenül nekimentem.
De most muszáj, most folyton bámulnom kell magam, merthogy ilyen fantasztikusan pocsék lettem. Kész látványosság.
(...)
Pocsék vagyok, fantasztikusan pocsék, nem csoda, ha a Kati rám se néz."
2013 ápr. 08. - 22:15:51
2013 ápr. 08. - 22:15:51
"..Mással azért arénáznak otthon, hogy borotválkozzon rendesen, velem meg azért muriznak az öregek, hogy miért nem mosdok. Mintha azt a piszkot le lehetne mosni! De nem értik, egyszerûen nem értik, hogy nekem az a piszok a szakállam, és az nem jön le.
Tavaly is piszkos voltam, emlékszem rá, hogy piszkos voltam, de az legalább normális piszok volt, az lejött, ha megmosdottam.
És tavaly a fejem is akkora volt, amekkorának egy normális fejnek lenni kell egy normális nyakon. Az idén a nyakam megnyúlt, a fejem meg összement. Fantasztikus. Csak tudnám mitõl van ez? Ha legalább a hajam göndör volna, de semmilyen. Ezt a vackot se növeszteni nem érdemes, se levágatni, mert ez nem haj, ez pókháló, ez ökörnyál. Más pontosan tudja, hogyan fésülködjön, de ezt fésülni se lehet.
Ha elõrefésülöm - ronda, ha hátrafésülöm - ronda, ha elválasztom - akkor még rondább. Fantasztikus....."
Janikovszky Éva: A tükör elõtt
(Egy kamasz monológja)
2012 okt. 02. - 20:41:55
2012 okt. 02. - 20:41:55
Hiányzik halálának éve, sajnos 2003-ban elhunyt.
Nemrég olvastam A lemez két oldala címû könyvét, kis monológokat tartalmaz. Az pl. felnõtteknek szól, vicces és találó.
2011 dec. 30. - 01:29:08
2011 dec. 30. - 01:29:08
Tegnap olvastam róla véletlenül a neten és gondoltam megnézem, hátha itt is megtalálható...

És igen. Nagyon régen találkoztam a mûveivel elõször. Emlékszem régen alig lehetett a könyveit megszerezni (mondjuk ez igaz volt jó pár más szerzõ mûveire is). Szerencsére most már könnyebben elérhetõ, így folyamatosan töltjük is fel a könyvespolcot velük. Valamelyik új, valamelyik antikváriumból szerzett, megsárgult lapokkal. Nagy ÉRTÉK! És az is marad örökre. Imádom, és tudom, hogy lerágott csont, de amiért fantasztikusak a könyvei az az, hogy szó szerint azt írja le, amit mi is gondolunk, csak nem mindig mondunk ki, de olvasva viszont jól szórakozunk rajta. :)

"Jó annak, aki kitalálja, hogy ki minek örül! Amíg kicsi voltam, azt hittem, hogy anyukám örül, ha én elbújok a szekrénybe, és õ megtalál. Amióta nagy vagyok, tudom, hogy anyukám nem örül igazán annak, ha én elbújok a szekrénybe, mert jobban szereti, ha nem kell engem keresni, mégis megvagyok."
Összes hozzászólás