Festőművész. Festményei a figuratív és nonfiguratív fogalmazás határmezsgyéjén járnak. Mindig eredeti élményekből indult ki, ugyanakkor felhasználta a klasszikus avantgárd tanulságait is. Festészete többnyire szociális témakörű. Érzelmileg kötődik az Alföldhöz, az ott élő emberekhez és motívumokhoz. Kicsit műemlékszerűen látja ezt a világot, talán ezért is tűnik tragikusnak, ahogyan megfesti képein. A grafika és a festői elemek ötvözetéből alakítja ki alkotásait. Szűkebb világának népi hagyományairól és annak jelenéről vall. Alkotásait kevés szín, tónusos képalkotás, kontrasztos fény-árnyékos megnyilvánulások jellemzik, erőteljes gesztusokkal alkalmazva. Képzőművészeti tanulmányokat a Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Körben Félegyházi László és Bíró Lajos irányítása mellett folytatott. 1968 és 1983 között maga is a képzőművészeti kör és stúdió tanáraként dolgozott. 1963-tól folyamatosan kiállító művész, 1968-tól a Művészeti Alap, 1975-től a Képző-és Iparművészek Szövetségének is tagja volt.