Személy

Kováts Albert

festőművész, grafikus, képzőművész
Született: 1936. április 10. (83 éves) (Budapest)

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Festőművész, művészeti író.

1954-1956, 1959-1961: szabadiskola 1969: a Művészeti Alap tagja; 1991: 1956-os emlékérem; 1993: a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége díja, az Eötvös Alapítvány díja, a Pro Urbe-díj arany fokozata; 1998: a Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetsége díja (Kollázs '98 kiállítás); Magyar Festők Társaságának díja; 1999: Munkácsy-díj, Simsay Ildikó-díj; 2000: Magyar Festők Társaságának díja; 2000, 2002: a MAOE díja; 2002: a Belváros-Lipótváros Művelődéséért Díj. 1994: a Belvárosi Művészek Társaságának alapító és vezetőségi tagja; 1995: a Magyar Festők Társaságának alapító tagja, elnöke 2002 óta; 1996: a Magyar Vízfestők Társaságának tagja.

Szabadiskolai festőtanulmányait - közben többnyire segédmunkás - két '56-os börtönév vágta ketté. 1961-től kiállító művész, korai munkái csöndes, statikus, ikonhatású képek, velük - szellemi tüntetésként - Vajda Lajos emléke előtt tisztelgett. A 60-as évek végén festett mágikus tájai fölött Vajda és Paul Klee szelleme lebeg, 1967-es "Übü apóján" először pendült meg későbbi nagy témája: Übü király. De Jarry diáktréfa-groteszkjének címszereplője értelmezésében a Kádár-korszak sötét áthallásokkal terhes, ikonpózba merevedő, dísztribünön magasodó Diktátor-bábuja lett.

1980-1985 között kollázsokat készített: legtöbbször fekete alapon finom, kiegyensúlyozott fehér vonalrajzra fűzte fel a kollázselemeket. Ezek misztikus palotabelsőket, halott városok faltöredékeit szuggerálják, szaggatott formáik vizuális sikolyként hatnak a fegyelmezett vonalsíkokon. Tiszta, hűvös, zenei hatású "precíz szürrealizmusa" (Forgács Éva) groteszk elemekkel gazdagodik Übü-mitológiájának kollázslapjain. Plasztikus, lebegő fekete-szürke anyagdarabokból komponálja a baljós "Fekete Übüt", vibráló könyvlap-csíkokból a pohos, arcnélküli, hegyforma Übüt, s talányos Önarckép-Übüjét a koponya üres szemgödre - ami talán mai diktátorkellék: fekete szemüveg - teszi még ijesztőbbé.

1985 után visszatért a rajzhoz és a festéshez. A '80-as évek végén, a '90-es években gyakran dolgozott csőtollal, vegyes technikával, farostlemezre. Kedvelt kompozíciós eleme a míves-rajzos, nagy befoglaló forma, amelynek kontúrján belül fantasztikus utazás kezdődik egy aprólékosan kidolgozott, valószínűtlen tájon. Szeszélyesen indázó vonalakkal, pontok, pöttyök, szálas vonalkák sokaságával ír rájuk olyasmit, ami lehetne repülőgépről nézett szántóföld-sakktábla, régészeti ásatás vagy mikroorganizimusok nyüzsgése egy vízcseppben. "Összeolvasva" mindez tollas kalapú profillá változhat: XX. századvégi Arcimboldo-fejjé vagy egy új, titokzatos létezővé.

A vajdai, kafkai szürrealizmus szellemi kisugárzásából indulva elérkezett egyfajta intellektuális, tűnődő, elegáns abszurdhoz, egy finoman szerkesztett, organikus szürrealizmushoz. Vibráló, élő képfelületein régi korok mívessége keveredik a Holdra szállás izgalmával. Festői munkássága mellett 1991 óta ír, publikál képzőművészeti és várostörténeti vonatkozású cikkeket, 1993-98 között képzőművészeti műsorokat szerkesztett az MTV-ben.

Vélemény: