Személy

Kubik Anna

színész, előadó, szereplő
Született: 1957. január 8. (62 éves) (Magyarország, Ősi)

Ősiben született 1957-ben, eleinte orvosnak készült. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1981-ben végzett, osztályvezető tanára Kazimir Károly volt. Játszott a Nemzeti Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban, a Művész Színházban, a Thália Színházban, a Pesti Magyar Színházban és a debreceni Csokonai Színházban is. Számos filmben szerepelt, emellett rendszeresen szinkronizál. 2005-től a Bubik István-díj kuratóriumának elnöke.


Díjai, kitüntetései:
Rajz János-díj (1983)
Farkas–Ratkó-díj (1985)
Jászai Mari-díj (1986)
Az országos színházi találkozó legjobb női alakítás díja (1986)
Erzsébet-díj (1987)
Magyar Művészetért díj (1988)
A film- és tv-kritikusok díja (1989)
Érdemes művész (2002)
Sík Ferenc-emlékgyűrű (2004)
Bartók-emlékdíj (2006)
Kazinczy-díj (2007)
Magyar Örökség díj (2007)
Főnix díj (2007, 2010, 2012)
Ivánka Csaba-díj (2007)
Ősi község díszpolgára (2008)
Alternatív Kossuth-díj (2009)
Kossuth-díj (2011)
Iglódi István-emlékgyűrű (2011)
Budapest díszpolgára (2012)
Aranyalma díj (Fejér Megyei Hírlap) - 2013 év legjobb színésze (2014)
Tolnay Klári-díj (2016)

Hozzászólások

10/10
LajtaJ 2018 nov. 24. - 07:44:07 10/10
Kubik Anna művészete előtt csak és kizárólag levett kalappal szabad megállni!
10/10
lászló57 2012 okt. 15. - 17:39:57 10/10
Szombat este láttam a mûvésznõt Háy János: Háromszögek-jében. Óriási volt, ragyogó, hiteles!
Igazi érett, szép alakítás. Ez Horváth Lajos Ottóról, partnerérõl is elmondható. Nagy élmény volt, köszönet érte!
Demolition Man 2008 aug. 10. - 18:51:06
Kubik Anna színmûvésznõ díjai:

Jászai Mari-díj (1986)
Az országos színházi találkozó legjobb nõi alakítás díja 1986,
Farkas-Ratkó gyûrû, 1987
Rajz János-díj, 1987
Erzsébet-díj 1987,
Magyar Mûvészetért Díj 1988,
A film- és tv-kritikusok díja 1989,
Érdemes mûvész 2002,
Sík Ferenc emlékgyûrû 2004.
MTA: Örökség-díj (2007)
Athosz 2007 ápr. 28. - 11:15:38
Nagy gondolati verseket vittem a felvételire, amiket nem is hallgattak végig. Végül egy Ki mit tud -on való részvételemnek – ahol az elõ- döntõben Rozika monológját az Úri muriból, és Dorottya nagymonológját adtam elõ -köszönhetõen harmadszorra felvettek a fõiskolára. Bár ez a vizsga sem volt egyszerû. Tanultam a kudarcokból, s igyekeztem minél szélesebben összeállítani a repertoáromat, hogy ne csak tragikus, hanem vígjátéki anyagok is legyenek benne.

-Mit jelentett egykor, s mit jelent ma a színház? Mondják, jelenünkben a színház szerepét átvette a politika…

-Abszolúte igaz. Mi teljesen eljelentéktelenedtünk, mint mûvészeti ág, s mint közvéleményt formáló erõ. Én még abba a generációba tartoztam, amelynek tagjai a teljesítményük alapján kerültek az újságok címoldalaira. Ma fõleg a kereskedelmi televíziók és a valóság show-k által preferált emberek történeteirõl lehet olvasni a lapokban. Állítólag õk még fizetnek is azért, hogy bekerüljenek az újságokba. Egyfajta önreklámozásról van szó. Nekem sose kellett fizetnem másfél millió forintot azért, hogy egy újság címlapján lehessek. A produkcióim miatt kerültem oda. Majdnem 40 tévéjátékban vettem részt, akkor még a világirodalom és a magyar irodalom klasszikusai kerültek képernyõre. A Cid volt az elsõ tv filmem. Akkor kezdtem megszeretni a filmezést. A színházban pedig pedig már negyedéves fõiskolás koromban rám osztotta Kerényi Imre Ödön von Horváth Végítélet napja c. drámájának fõszerepét. Ezt a mûvet a Várszínházban adtuk elõ. Ez volt a vizsgadarabom. Tehát már fõiskolás koromban belekerültem egy pozitív „keringésbe”, s azóta nem is ugrottam le errõl a „kerékbõl”. Egy hónapig sem voltam munka nélkül, s remélem a jövõben sem leszek. Bár nem tudom, hogy mi lesz a színházam sorsa…A színházakhoz is úgy nyúlnak hozzá felülrõl, mint az egészségügyhöz. Botor módon, a szakma megkerülésével.
Athosz 2007 ápr. 28. - 11:14:58
„Egy nem normális társadalomban élünk.”

Kubik Anna Bubik Istvánról, az értékrend zavarairól és a Sínjárók c. filmrõl

Kubik Anna a Veszprém megyei Õsiben született. A Színház- és Filmmûvészeti Fõiskolán 1981-ben végzett Kazimír Károly és Iglódi István tanítványaként, majd a Nemzeti Színházhoz szerzõdött. 1991-tõl a Budapesti Kamaraszínház, utána a Mûvész Színház, végül a Thália Színház mûvésze volt. 1999-tõl ismét a Nemzeti Színház, majd 2000-tõl a Pesti Magyar Színház mûvésze lesz. 2002-tõl az új Nemzeti Színház több elõadásának vendégmûvésze.

Kitüntetései: Jászai Mari-díj (1986), Az országos színházi találkozó legjobb nõi alakítás díja (1986), Farkas-Ratkó gyûrû, Rajz János-díj, Erzsébet-díj (1987), Magyar Mûvészetért Díj (1988), A film- és tv-kritikusok díja (1989), Érdemes mûvész (2002), Sík Ferenc emlékgyûrû (2004). Szerepei – a teljesség igénye nélkül - : Réka (Sütõ: Ádvent a Hargitán), Praszkovja Oszipovna (Gogol: Az orr), Irina (Radström: Búcsúkvartett), Constanze (Pozsgai: Boldog bolondok), Júlia, Júlia dajkája (Shakespeare: Rómeo és Júlia), Tünde (Vörösmarty: Csongor és Tünde), Melinda, Gertrúdis (Katona: Bánk bán), Portia (Shakespeare: A velencei kalmár), Réka (István, a király), Elmira (Moliere: Tartuffe), Polly (Brecht-Weill: Koldusopera), Jelene Andrejevna (Csehov: Ványa bácsi), Regina (Tamási: Énekes madár), Titánia (Shakespeare: Szentivánéji álom). Filmek: Ki beszél itt szerelemrõl, Kojak Budapesten, A transzport, Talpra Gyõzõ!, Elsõ kétszáz évem, Valahol Magyarországon, Nyitott ablak, Vörös vurstli, Sínjárók. TV: A rossz orvos, Kisemberek, A tanítónõ, Éjjeli menedékhely, Dada, Tánya, Gyökér és Vadvirág, Mathiász panzió, Cid, Körömszakadtáig, Napos oldal, Különös házasság, Barbárok, Eszmélet.

- Mikor határozta el, hogy színésznõ lesz?

- Az általános iskola elvégzése után. Gyermekkoromban azt sem tudtam, mi az a színház. Nagyon szerettem a könyveket, olvastam –visszahúzódó gyerek voltam, s nem jártam társaságba-, s nem is láttam színházi elõadást egészen 14 éves koromig. Viszont észrevettem azt, hogy amit olvasok, az „megjelenik” elõttem. Mindent képben láttam. Megnyertem egy tanulmányi versenyt, s a jutalom egy színházjegy volt. Puccini: Manon Lescaut-ját néztem meg az Operaházban. A prózai elõadások közül, pedig a székesfehérvári Kõszívû ember fiai c. darab volt az elsõ, amit láthattam. Ekkor már túl voltam az általános iskolán. Nagyon nagy hatással volt rám ez a produkció, mint színház, mint kifejezési eszköz, mint olyan hatalom, amit egyedül el tudok fogadni az életben. Akkor már nem vonzott más pálya, csak a színi. Igaz, a szüleim kedvéért jelentkeztem Pécsre magyar-angol szakra, de tudtam, hogy nem fogok elmenni semmilyen más fõiskolára, csak a Színmûvészetire, s ott elõször két sikertelen felvételit „produkáltam.” Nem tartozom azok közé, akik a tanári kart hibáztatják az elutasítás miatt. Egyszerûen : nem tudtam felvételizni. N