Személy

Latinovits Zoltán

színész, szereplő, közreműködő
Született: 1931. szeptember 9. (Magyarország, Budapest)
Meghalt: 1976. június 4. (Magyarország, Balatonszemes)

Értékelés:

107 szavazatból
Szerinted?

1949-ben érettségizett. Asztalostanonc lett, majd hídépítő munkás. 1952-től a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, mellette Galamb Sándornál és Lehotay Árpádnál tanult, és amatőr színjátszó körben játszott. 1956-ban szerzett építészmérnöki diplomát. 1956 és 1959 között játszott a debreceni Csokonai Színházban. 1959-től 1961-ig a Miskolci Nemzeti Színházban, majd 1961-ben és 1962-ben ismét Debrecenben játszott. 1962-1966-ig a Vígszínház társulatához tartozott. 1966 és 1968 között a Thália Színház tagja volt. 1969-től 1971-ig a Vígszínházban játszott. 1973-1975 között az Irodalmi Színpadon és az Egyetemi Színpadon önálló irodalmi műsorokkal lépett fel. Szerepformálását nagyfokú szuggesztivitás és intellektuális megközelítés jellemezte. Színpadi és filmszerepei mellett emlékezetesek Vörösmarty Mihály, Ady Endre és József Attila verseiből összeállított előadásai. Ezután már nem engedték Pesten játszani, így haláláig már csak vidéken léphetett fel, a Veszprémi Petőfi Színházban. Itt sikerült megvalósítania régi álmát: megrendezhette Németh László Győzelem című drámáját. Tragikus halála (elgázolta egy vonat) az egész magyar közvéleményt megdöbbentette. Könyvei: 1973-ban jelent meg Ködszurkáló címmel önéletrajzi írásait tartalmazó kötete. 1985-ben Emlékszem a röpülés boldogságára című, összegyűjtött írásokból álló könyve jelent meg. Díjai, kitüntetései: Jászai Mari-díj - 1966 Balázs Béla-díj - 1970 A legjobb férfi alakítás nagydíja az Utazás a koponyám körül című filmben Karinthy Frigyes megformálásáért San Sebastianban - 1970 Érdemes művész - 1975 Kossuth-díj (posztumusz) - 1989


Vélemény:

június 11. 19:37:14
június 11. 19:37:14

Ez is elég hangulatos:

A Városligeti-tó mellett, a Szépművészeti Múzeum árnyékában, az állatkert ka­puit őrző kőelefántok közvetlen szomszédságában áll az egyik leghíresebb magyar gasztronómus család pesti étterme, a Gundel. Itt született, saját bevallása szerint „épp Krúdy Gyula bácsi asztala felett” Latinovits Zoltán. A neves családhoz anyja, Gundel Katalin révén rokonult. Latinovits gyermekévei az állatkert, a vidámpark, a csónakázótó és a korcsolyapálya, a hatalmas liget fáinak bűvöletében telt.
– Tört fényű kagylókkal érkeztem a világra, babonás füvekkel, virágszirmokkal, ördögfintorral, gömbölyű boszorkánykavicsokkal. Felhők, napok, csillagok szikrái­nak barlanghomályos rajzát hurcoltam magammal, elkezdett kanyaros vonalakat, kis görcsös köröket, befejezetlen görbéket ­– vallotta később szokott, sejtelmes stílusában a színész. Tökéletes gyerekkor lett volna, ha pár év múlva nem következik be a tragédia, amelyet Latinovits egy életen át cipelt: apja árulása. Latinovits Oszkár földbirtokos elhagyta a családját, ezt pedig az érzékeny lelkű Zoltán sosem tudta neki megbocsátani. Anyja később újra férjhez ment, Frenreisz István orvoshoz, így Zoltán két kisöcsit is kapott, Bujtor István színész és Frenreisz Károly zenész személyében. A kiskamasz Latinovits szerette féltestvéreit, de a nagy korkülönbség és a gyermekkori trau­ma miatt mindig volt közöttük egyfajta távolságtartás.

június 11. 09:45:44
június 11. 09:45:44

OFF
Vélhetően járt valamiféle kezelésekre.
Abban az időben nagyanyám néha összefutott vele a központi honvédkórház (Róbert Károly krt.) közelében lévő (egyébként gyönyörű, tiszta fa, talán műemléki berendezésű - mára vajon hova lehetett?) gyógyszertárban. Azt mesélte, láthatóan nem volt túl jó állapotban fizikailag sem...

június 10. 20:56:51
június 10. 20:56:51

Úgy tudom, hogy mániás depresszióban szenvedett, és valahol rémlik, hogy olvastam, hogy a tragikus esemény előtt pár nappal kapott valami ezzel kapcsolatos, nagyon lehangoló diagnózist. Abban a rendszerben, azokban az években még ott sem tartott a pszichiátria, ahol most, nem mintha most a helyzet magaslatán lenne. Tudomásom szerint ez nem gyógyítható, csak szinten tartható, illetve gyógyszerekkel tünetmentessé tehető betegség, az egyik legsúlyosabb pszichiátriai kórkép a szuicid hajlam miatt Gondolom annak idején még kevésbé voltak elfogadottak az ilyen jellegű betegségek, és az emberek szégyellték ezt, nem nagyon lehetett ilyesmiről beszélni. Talán ez vezethetett a történtekhez. Egyszer olvastam a bipoláris depresszióról, és sajnos itt gyakran megesik az öngyilkosság a hullámvölgyek idején.
Talán szegény József Attilával próbált azonosulni, nem tudom....Mert a versek tolmácsolásánál úgy éreztem, hogy Latinovits minden szót ért és érez, és szinte megél, annyira közel voltak egymáshoz.
Néha, amikor leengedik a sorompót, és az ember a kocsiban ülve türelmetlenül arra vár, hogy menjen el a vonat végre, időnként elgondolkozom, és ők ketten jutnak eszembe. Sohasem fogom megérteni, hogyan dönthet úgy valaki, hogy egy ilyen brutális jármű elé vesse magát, mert itt nincsenek esélyek, ez a jármű nem tud rövid időn belül megállni, akkora tömeg mozdul meg. Mindenesetre nagy bátorság kellhet hozzá, vagy iszonyúan nagy kétségbeesés.

június 07. 15:52:32
június 07. 15:52:32

Ez így eléggé kerek történet, sajnos.
Nem emlékeztem erre a nyilatkozatra...

június 05. 20:35:20
június 05. 20:35:20

Most Latinovits halálának körülményeiről:

"A lap négy évvel ezelőtt megszólaltatta a mozdonyvezetőt, Elsik Lászlót, aki akkor az öngyilkosságra vonatkozó kérdésre azt mondta, „egyértelmű. Tíz méteren belül ugrott. Soha nem értem, miért próbálják tagadni. Ettől mint színész, nem lett kevesebb, és a darabjai, filmjei örökérvényű alkotások maradnak.” Az akkori interjúban ez is szerepelt: „a Nagykanizsáról Budapestre tartó vonalon haladtunk. Ketten voltunk a mozdonyfülkében az egyik kolléganőmmel. Este fél nyolc után értünk Balatonszemesre.

A pálya mellett a bal oldalon egy férfi sétált,

majd megállt a kitaposott zugátjárónál. Azt hittem, arra vár, hogy a vonat elhaladjon.

Szokatlanul viselkedett?

Nem, csak ácsorgott, és semmi jel nem mutatott arra, hogy öngyilkosságra készül. Közeledtünk az állomáshoz, lelassítottam 50 kilométeres sebességre. Hirtelen a kollégám felsikoltott, hogy »jaj, beugrik«. Egy koppanást hallottam. Fékeztem, leugrottam a vonatról és hátraszaladtam.”

2015 jan. 02. - 11:43:26
2015 jan. 02. - 11:43:26

Ez a vallomás ismert, de vontra ugrás sem teljesen elvetendõ teória.
Sok-sok évvel ezelõtt egyik nagybátyám is így halt meg...

2015 jan. 01. - 12:25:24
2015 jan. 01. - 12:25:24

Igen, ez igaz, valószínûleg aki öngyilkosságra készül, az már nem fontolgat józanul, ez tiszta sor. :-(

2015 jan. 01. - 12:21:59
2015 jan. 01. - 12:21:59

Ez egy nagyon figyelemre méltó, empatikus gondolat! Talán az a baj, hogy aki bezárkózik a saját gondolatvilágába, és csak egy célt lát maga elõtt, az már képtelen ilyen elõrelátóan, másokra tekintettel gondolkodni.

2015 jan. 01. - 11:56:04
2015 jan. 01. - 11:56:04

Igen, ez valóban érdekes és hiteles.

Mondjuk Latinovits esetében elhiszem, amit a mozdonyvezetõ állít. És megfogalmazódott bennem még egy furcsa, de igazságérzetre alapozott gondolat. Megsajnáltam ugyanis a mozdonyvezetõt, hogy évekig kísértette ennek a szörnyû balesetnek az árnya, hogy vádolta magát egy ember haláláért, és nem tudta feldolgozni.
Ugyanis ebben az esetben az merült fel bennem, hogy a saját életérõl mindenki maga dönt, de ha úgy dönt, hogy eldobja, akkor tegye egyedül. És ne rángasson bele más embert is, aki ártatlanul megszenvedi mindezt, mert ehhez viszont senkinek nincs joga.

2015 jan. 01. - 11:46:34
2015 jan. 01. - 11:46:34

OFF

Köszönöm a forrást. Valószínûleg senki nem töltött el ennyi idõt az igazság keresésével, és nem jutott ennyire közel a bizonyítékokhoz, mint Garamvölgyi, tehát neki fogok hinni. Már a könyv bevezetõje is hitelesnek és alázatosan reálisnak tûnik:

Dr. Garamvölgyi László: Hogyan halt meg József Attila

"Dr. Garamvölgyi László ötéves kutatómunkájának eredménye ez a kötet, mely bizonyíthatóan állítja, hogy József Attila nem öngyilkosság, hanem baleset áldozata lett. "Halálát nem lehet elegáns nagyvonalúsággal vagy lexikoni tömörséggel elintézni. Szomorúan tapasztaltam, hogy még az autentikus forrásnak vélt dolgozatok is kozmetikáznak, a felületesebbje pedig fenntartások nélkül fogadja el az öngyilkosságot. Holott már a halálakor - igaz, az egyszerû falubeli emberek - megfogalmazták a nikodémuszi szkepszist: lehet, hogy tényleg baleset volt?! (...) Eretnekségnek tûnhet, hogy zsaru létemre kotnyeleskedem, de semmilyen merényletre nem készülök az irodalomtörténet ellen, pusztán kriminalistaként iparkodom rekonstruálni a történteket, ami ilyen idõ távlatában kevés sikerrel kecsegtet. Ám, ez most már nem is lényeges, mert - József Attila után szabadon - kutattam, de mit érdekel a kutatás maga! Gyermeki áhítattal vettem kezembe személyes tárgyait, lapozgattam noteszét, fecnikre írt gyöngyszemeit, elhalványult fotóit... Ez maga a beteljesülés: a kezdet és a vég." (Dr. Garamvölgyi László)"

Egyébként bárhogyan is halt meg József Attila, akkor is ugyanúgy fogom szeretni a költészetét és tisztelni a benne lakozó törékeny embert.

2015 jan. 01. - 11:32:45
2015 jan. 01. - 11:32:45

LZ esetében érdekes lehet a mozdonyvezetõ visszaemlékezése.
http://www.borsonline.hu/20141216_laszlo_en_gazoltam_halalra_latinovits_zoltant

2015 jan. 01. - 11:30:52
2015 jan. 01. - 11:30:52

Én is azt készültem írni, hogy Garamvölgyi László elemezte JA halálának körülményeit, és határozottan arra a következtetésre jutott, hogy balesetet szenvedett.
Azt viszont nem tudhatjuk, hogy ki, hogyan szánja rá magát az öngyilkosságra, és annak éppen milyen módját választja. Én sem tudnám elképzelni magamról a jelenlegi helyzetemben, hogy vonat elé ugorjak, vagy levessem magam a magasból. De nem ebbõl kell kiindulnunk. Ma már tudom, hogy egy krízishelyzet, egy depressziós betegség képes úgy megváltoztatni egyes emberek gondolkodását, amit mi nem tudunk megérteni. Õk már nem a "józan ész" szabályait követik. A vonat elé ugrás hihetetlenül félelmetes gondolat, de talán azért választják néhányan, mert gyors megoldásnak gondolják...

2015 jan. 01. - 11:19:46
2015 jan. 01. - 11:19:46

JA esetében a jópár éve megjelent, régebbi "rendõrszóvivõ", Garamvölgyi László könyve a legfrissebb forrás.
LZ-nál nem tudni bizonyosat, lehet, hogy még nem nyitottak meg bizonyos aktákat...

2015 jan. 01. - 10:49:33
2015 jan. 01. - 10:49:33

Ez egy érdekes téma, én nagyon örülnék József Attila esetében, ha baleset lett volna, jobban beleillene a róla alkotott képbe. De milyen bizonyítékokat olvastál arról, hogy baleset volt, mert én úgy tudom, hogy még nincs bizonyosság e tekintetben.

Egyébként én hajlamos vagyok mindkét embernél inkább a balesetet elhinni, mert jobban el tudom képzelni, hogy rossz, elcsüggedt lelkiállapotban, figyelmetlenségnek vagy pillanatnyi önkontroll vesztésenk estek áldozatul. Latinovitsról pl. olvastam, hogy a halála elõtti napokban éppen orvosnál járt, aki mániás depressziót diagnosztizált, és ennek a diagnózisnak a súlya alatt el tudom képzelni, hogy esetleg dekoncentrált és figyelmetlen volt. Viszont egyikükrõl sem tudom feltételezni azt, hogy tudatosan vonat elé vessék magukat. Sokszor látom, sorompó elõtt várakozva, hogy egy vonat mekkora ellenfél, erejénél, tömegénél fogva egy olyan hihetetlen erõt képvisel, amellyel szemben sem embernek, sem bármilyen más jármûnek nincs esélye, és épeszû emberrõl nem tudom elképzelni, hogy ilyen véget akarjon magának.

Miért keresett volna magának két ilyen értelmes ember ilyen szörnyû halált?

2015 dec. 31. - 16:25:05
2015 dec. 31. - 16:25:05

Hm, ez valóban nagy kérdés.
A hivatalos verzió akkoriban az öngyilkosság volt.
És kezelték is idegi problémákkal. A depresszió a zsenik "tipikus" betegsége...
Ezt ugyan nem hitelesíti, de nagyanyám többször találkozott vele az egyik gyógyszertárban, ahol õ is a gyógyszereit váltotta ki.

JA esetében viszont hajlok arra, hogy elfogadjam a baleset-verziót.
Vonat alatt átbújva öngyilkosságot elkövetni legfeljebb úgy lenne érdemes, ha valaki eleve a kerekek közé fekszik és várja, mikor indul a szerelvény. Ehhez borzasztó önuralom kellene (a lassúságról nem is beszélve), összevetve az "eléugrással"... A korabeli leírások is inkább a balesetet erõsítik (szemtanúk, sérülések).
Persze a késõbbi hatalomnak már inkább az lett az érdeke, hogy a Horthy-rendszer által "halálba hajszolt, már-már mártír munkásköltõ" képe alakuljon ki, s ne egy szerencsétlen baleset elszenvedõje kegyen...

2015 dec. 31. - 13:31:27
2015 dec. 31. - 13:31:27

JA-t illetõen asszem fifty-fifty az arány.

LZ esetében Ruttkai (és talán mások) ugyancsak határozottan cáfolta/k-tagadta/k az öngyilkosságot, akkor is, késõbb is. A közbeszédbe, talán a "suttogó" (értsd: tudatosan terjesztett) akkori propaganda "jóvoltából" azonnal az utóbbi verzió került be. be.

2015 dec. 30. - 22:20:13
2015 dec. 30. - 22:20:13

OFF

Már régóta gondolkozom azon (persze sok értelme már utólag nincs), hogy szegény Latinovits vajon öngyilkos lett volna-e akkor, ha tudja - ami nagyjából mára tudható -, hogy József Attila valójában baleset áldozata lett Szárszón?

szavazat: 10/10 2015 dec. 29. - 11:45:13
2015 dec. 29. - 11:45:13

Példakép és nem-példakép is egyszerre, példakép azért, mert ha nem is volt ízig-vérig képzett színész, az biztos, hogy nagyon szerette csinálni és itt tudott igazán kibontakozni, a színjátszás volt neki az, amiben látta életének a célját és ebben próbált valami értékeset alkotni és az nagyon látszik a játékán, hogy amikor csinálta, akkor teljesen belemerült és átadta magát a feladatnak - ezt csak az az ember tudja átélni, színjátszásról vagy bármilyen egyéb mûvészetrõl vagy akár munkáról beszélve, aki szereti azt, amit csinál és tehetséges is benne. Az ilyen emberek sebezhetõek is egyúttal, mert ha elveszik tõlük azt, amit szeretnek, akkor az életük értelmétõl fosztják meg õket. Nem vagyok nagyon pontos ismerõje Latinovits életútjának, de gyanítom, hogy halálba menekülésének szakmai problémák lehettek a fõ okai. Ezen kívül valószínûleg a magánélete sem lehetett harmonikus, nem voltak körülötte olyan emberek, akik igazán megértették volna a lelkét, ami egyébként általános, a legtöbb ember így van ezzel. Mégsem példaértékû, hogy a halálba menekült, mert megpróbálhatta volna újrakezdeni az életét, de lehetséges, hogy hatással voltak rá a szintén abban a korban történt, nagy port kavart sztár-öngyilkosságok (Domján Edit, Szécsi Pál)

2015 ápr. 12. - 07:47:59
2015 ápr. 12. - 07:47:59

Hát igen, ez elég sajnálatos, fõként az, hogy milyen semmiségeken tudnak egyesek dührohamot kapni. :-)

2015 ápr. 12. - 07:35:38
2015 ápr. 12. - 07:35:38

Üdv! Off Egyetértek:-), mert - fõként az utolsó mondat - bennem is megfogalmazódott:-( DE találtam megoldást, ha sajtot eszem, nem szükséges egyetlen állatkát sem elpusztítani, elég ha tejet veszek:-) Van még egy dolog a sajnálat mellett. Manapság fura mellékíze lesz minden húsételnek, ha az ember nem eszi meg aznap. Vagy én vagyok nagyon finnyás:-) (Természetesen van a háztartásban hûtõszekrény, de akkor is.)

Összes hozzászólás
Angyalok és pásztorok
Angyalok és pásztorok

Sebestyén Márta és Andrejszki Judit adventi koncertje

Jegyvásárlás