Molnár Anikó

Ne haragudj, de pontosan mivel értesz egyet? Engem nagyon érdekelne a véleményed, de nem pontosan sikerült megértenem, mire gondolsz. A hozzászólásod második felébõl úgy tûnik, hogy elismerõen szólsz Molnár Anikóról, viszont az elsõ mondatoddal mintha egy ezzel ellentétes tartalmú véleményt erõsítenél meg (pet067 hozzászólására válaszolva hangoztatsz "abszolút egyetértést", aki pedig a lehetõ legkevesebb pontszámot adta Molnár Anikónak).
Megtennéd, hogy kifejtenéd egy kicsit bõvebben a tapasztalataidat?
Kíváncsi vagyok, mennyire értesz egyet pl. azzal, amit elõzõ hozzászólásomban felvetettem, nevezetesen, hogy a soproni Petõfi Színház karaktere gyökeresen megváltozott a tavalyi vezetõváltással és hogy ez sokaknál problémát okozhat (akár a közönség egy részének lecserélõdésével is járhat). Én úgy látom, hogy a korábbi vezetés alatt a színház a Turay Ida Színházéhoz (vagy mondjuk a József Attila Színházéhoz) hasonló mûsorpolitikát folytatott, míg most egyértelmûen a Forrás Színház által követett útra lépett. Tapasztalataim szerint mindkét esetben komoly személyi átfedésekkel is alá lehet támasztani mindezt.
Attól tartok, hogy ez a drasztikus átalakulás rányomhatja a bélyegét a jelenlegi színészi teljesítmények megítélésére is; ha a közönség nem volt felkészítve a váltásra, akkor egyesek - csalódottságukból fakadóan - a kelleténél jóval szigorúbban ítélhetik meg a mostani felállásban szerepet kapó színmûvészeket. Talán itt is erre láttunk példát. (Egy tízes skálán a lehetõ legkisebb pontszámot adni olyan mûvésznek, akinek pl. táncbéli tudását mi magunk is elismerjük... nem tûnik túl igazságosnak, szerintem ez inkább a korábbi társulat iránti hûség jele lehet.)

abszolút egyet kell értenem! Én miatta váltottam bérletet Gyõrbe és nem bántam meg!

:(
http://www.hirado.hu/Hirek/2013/03/09/18/Labat_torte_Molnar_Aniko_szinmuvesz_.aspx
Mielõbbi teljes felépülést kívánok Molnár Anikónak!

Bevallom, többedik nekifutásra sem sikerült megfejtenem, mire vonatkozott a "szívbõl ajánlom mindkettõt!" megjegyzésed. Valószínûleg Petõfi Tigris és hiénája az egyik, de mi a másik?
Mindenesetre, ha megengedhetem magamnak, mindenképp megnézem majd valahol ezt a Tigris és hiénát, már csak azért is, mert Bánsági Ildikó játssza benne a fõszerepet. :)
Ahogyan korábban is írtam (sok más várossal ellentétben) Sopronba eddig még sajnos nem tudtam eljutni színházi elõadásra, de talán nem múlik, ami késik. Viszont ezzel együtt is van véleményem a mostani helyzetrõl, hiszen történetesen a színház korábbi vezetésének is voltak kapcsolatai a fõvárossal, és a mostaninak is vannak. Ezért láthattam tavaly a József Attila Színházban pl. azt a Kései találkozást, ami tudtommal régebben Sopronban ment; most - a vezetõváltás után - pedig olyan darabok kerültek és kerülnek a Soproni Petõfi Színház repertoárjára, amelyeket korábban Forrás Színházas elõadásként ismerhettünk (és ahhoz hasonló újabbak). Nem nehéz észrevenni, hogy ég és föld a különbség a két színházi szerepfelfogás között. Egyik sem feltétlenül jobb vagy rosszabb a másiknál, de nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy óriási váltás lehetett ez a soproni közönségnek! Én igazából erre (is) akartam utalni. A Forrás Színház karaktere egyértelmûen a régies, a mai közönségtõl elsõre idegen irodalmi értékek életre keltésében teljesedett ki, ami az archaikus nyelvezet miatt különösen is bátor vállalkozás. (Tapasztalatom szerint minden esetben megõrzik az eredeti szöveget.) Szerintem ez eleve egy olyan missziós feladat, ami nem csak megenged, de talán néha meg is követel a színház korábbi korszakában megszokott "természetes" beszédmódtól eltérõ alkalmazását.

Sopronban a Tigris és hiénát utoljára. Neked szívbõl ajánlom mindkettõt! A hangszínrõl és a hanghordozásról alkotott szakmai ajánlásodat szintúgy értékelem, bár én csak egészen egyszerûen nézem a színházat: tetszik vagy nem. Hat vagy nem. Tehát nem keverednek össze a dolgok, hogy bizonyos része tetszik a másik meg nem..egy színész esetében pláne. Vagy az egész személyiség hat vagy nem. Egyébként nem egy esetben lehet hallani, hogy a koncentrált beszédfoglalkozások mennyit tudnak segíteni a hangképzésben. A beszédhibákon és a hangszínen szintúgy.
Az pedig, hogy rendezõi koncepció mögé rejteni egy színész hiányosságát....nem hinném, hogy hosszútávon megtérül. Inkább árt, mivel nem tudja magát kipróbálni más szerepben.

Igazán sajnálom, de eddig nem volt módom eljutni Sopronba és a helyszínen tekinteni meg a Petõfi Színház egy-egy elõadását. Ugyanakkor azt is sajnálom, ha nem láttad Molnár Anikót a Forrás Színház általam felsorolt elõadásaiban. Mindegyikben nagyon jó volt! Velem ellentétben te nem írtad meg, hogy mely darabokban láttad, így esélyem sincs azokra a darabokra érdemben reflektálni.
A hangszín és a hanghordozás szerintem két különbözõ dolog. Molnár Anikónak nagyon egyedi hangszíne van, ez elsõsorban egy adottság. Nem tehet róla. Szerintem erényt próbál (és tud is!) kovácsolni belõle, számos általam látott alakításában ezt a hangszínbeli adottságot felhasználta a szerep megformálásához. Jól illik pl. ahhoz a "tûzrõl pattant menyecske" karakterhez, amit több Forrás Színházas elõadásban is remekül hozott. Ezért írtam Szlúka Brigitta fórumában, hogy jól kiegészítik egymást a színpadon. Az általad hiányolt lágyságot a legtöbb darabban inkább õ jelenítette meg, és úgy vélem, ez egyfajta (rendezõi) koncepció része is lehetett ezekben az elõadásokban. Mindenesetre amikor azt írod, hogy "néha bántó a fülnek és a természetességtõl nagyon messze áll" akkor szerintem két dolog keveredik össze, a hangszín és a hanghordozás. Molnár Anikó hangszíne lehet szokatlan és lehet számodra akár "bántó" is (számomra egyáltalán nem az), de nehezen mondható valakinek a hangszínére, hogy az "nagyon messze áll" a természetességtõl! A hanghordozása viszont számomra sosem tûnt természetellenesnek. Ugyanakkor a régies szövegek életre keltése sokszor talán fontosabb szempont is ennél - arról nem is beszélve, hogy igen csak más mércével kellene mérni, hogy mi a természetes ezekben az esetekben. Régen ugyanis máshogyan beszéltek, mint manapság.

Szerintem van még mit tanulnia, annyira nem idõs még! El kellene sajátítania egy kis lágyságot, kellemet, meg kellene tanulnia beszélni (végre). A fõsikolán ezt nem tanítják???
Különleges orgánum...néha bántó a fülnek és a természetességtõl nagyon messze áll. A mozgása viszont teljesen rendben van, szép és pontos mozdulatai vannak a táncokban. Jelentõs szerepeket kap most Sopronban, eléggé érthetetlen módon... holott kollégái között akad - nem egy - aki jobban tudna élni ezekkel a jó kis szerepekkel. Ha lenne végre valami szimpatikus szerepe, talán meggyõzné a közönséget!

"Miért foglalkozunk mûvészettel?
Hogy átlépjük gátjainkat, hogy kilépjünk korlátaink közül, hogy feltöltsük azt, ami üres vagy fogyatékos bennünk, hogy megvalósuljunk, vagy hogy - én így szeretem mondani - beteljesüljünk. Nem állapot ez, nem egyszerûen valamiféle kondíció, hanem folyamat, keserves emelkedés, melynek során az, ami bennünk sötét, átvilágosul."
(Jerzy Grotowski, idézi Molnár Anikó: http://www.forrasszinhaz.hu/index.php?id=14)

Molnár Anikó fórumát is elindítom, ha már Ács Tamásét is én nyitottam meg a Forrás Színház mûvészei közül. Mindkettejük erõssége az az aktív színpadi jelenlét, ami a játékukat jellemzi és számomra emlékezetessé teszi. Molnár Anikó némiképp alacsonyabb pontszámát alighanem kissé különös-különleges orgánuma okozhatja, ami egyeseknek talán kevésbé tetszõ. Szerintem - többek között - éppen ez teszi karakteressé színpadi alakításait.
A Forrás Színház több elõadásában láttam, kivételesen emlékezeteset nyújtott a Szamártestamentumban, a Csíksomlyói magyar passióban és legutóbb a Székely betlehemesben.
A Forrás Színházon kívül a Soproni Petõfi Színház tagja is.