Személy

Molnár Sándor

festőművész
Született: 1936. január 19. (84 éves) (Sajólád)
Festőművész, szobrász.

1950-1954: Képző és Iparművészeti Gimnázium, tanára: Ridovics László. 1955-1961: Magyar Képzőművészeti Főiskola, tanárai: Kmetty János, Bencze László, Fónyi Géza és Pór Bertalan. 2005: Kossuth-díj.

Kmetty jelentette számára a legtöbbet mind szakmai, mind emberi vonatkozásban. 1958-ban lakásán kialakította a Zuglói Kört. A csoport tagjaival - köztük Bak Imre, Nádler István, Deim Pál ? modern művészetről elméleti és festői tanulmányokat folytattak.

1962-ben megírta a Festői elemek analízise című elméleti és metodikai traktátust. Egy évet a Kecskeméti Művésztelepen dolgozott. Megismerkedett Hamvas Bélával, majd szoros tanítványi kapcsolatba került vele. 1965-ben megismerkedett Párizsban Jean Bazaine-nel és a Tradicionális fiatal francia festők csoportjának tagjaival.

1966-ban kidolgozta a festő-jóga elméletét. 1982-ben megismerkedett Claude Viallat-val, a Supports/Surfaces csoport tagjával. 1986-ban vendégtanár Nimes-ben a Képzőművészeti Főiskolán, 1990-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem egyetemi tanára. 1992-ben Munkácsy-díjat kapott, 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Az 50-es évek végén Molnár Sándor önfejlesztő programot dolgozott ki: 1. Festői gyakorlat által megérteni a korszerű művészeti törekvéseket. 2. Kortárs egyetemes festőművészet nagy alkotóinak írásait megszerezni és lefordítani. 3. Megismerkedni az idősebb generáció avantgárd alkotóival, Gyarmathy Tihamérral, Lossonczy Tamással, Martyn Ferenccel, Veszelszky Bélával.
1956-tól festi absztrakt képeit. A francia lírai absztrakció formaképzési rendszeréből indult ki, a természeti motívum képi transzformációja során átalakul, s az egyes alakzatok egymással kapcsolatba kerülnek, átformálják egymást. Magát a folyamatot áthatásnak nevezi. A módszer a Zuglói Kör alkotói technikájává vált.

1966-ban rendezte első kiállítását Budapesten, a Mednyánszky Teremben, mely a lírai-absztrakt periódusának összegzése volt. Ezt követte 1969-ig az Unikolor korszak, a nevet Kmetty János adta. Molnár üres képeknek nevezi a monokróm festményei sorozatát.

1969-ben lezárult a felkészülés időszaka. Kidolgozta a festőjógát, a négy ősi elem és az alkímiai műveletek metaforikus alkalmazásával. Ekkor érlelődött meg benne az elhatározás, hogy korszerű kelet-európai művészetet hozzon létre. Hamvas Bélának a hazai táj géniuszáról vallott elméletét alkalmazza a kelet-európai szellemiség meghatározásánál. Az üres festményeket felváltották a természeti látványt a geometrikus szerkezetes rendbe transzponáló művek, amelyeket a Föld elemmel azonosít. Ekkor készült a Principium-sorozat, a föld-művelet 1977-ig tartott.

1978-1980 között a franciaországi Supports/Surfaces csoport törekvéseivel párhuzamosan lemondott a festék használatáról. A keretet kötelekkel, vásznakkal, lécekkel töltötte be, szerkesztette képpé. 1980 után következett a víz-művelet, ez tíz évig tartott.

A tűzkorszak idején jelentős plasztikai kollekciót hozott létre. Szobraiba talált tárgyakat: csontot, gipszet, műbőrt, szivacsot dolgoz be, ezeket műbőr bevonattal egyneműsíti.

Hozzászólások