Nagy István

Festőművész Az akadémiai és műkereskedelmi divatoktól távol, az izmusokat figyelmen kívül hagyva építette egyedülálló életművét. Festészete a magyar művészet legnagyobb teljesítményei közé tartozik. Az egyik legkiválóbb realista festőnk, akinek művészete egyszerre archaikus és modern. Ízig-vérig magyar, miközben a huszadik századi művészet olyan nagyságaival rokonítható, mint Braque és Klee. Igazi áttörést művészetében az első világháború hozott. Nagy a 122. székely gyalogezred hadifestője volt. A galíciai és olasz fronton készült katonaportréit 1916-ban állította ki, ezek a portrék Mednyánszky katonaábrázolásainál is sötétebb és fájdalmasabb képét mutatják a háborúba került kisembernek. 1923-as gyűjteményes kiállítása nagy feltűnést keltett. Kosztolányi Dezső a következőket írta róla a Nyugatban: "Olajfestmény sehol, csak szén és krétarajz. A piros, melyet annyira szeretek és a vad sárga hiányzik. De az arcok foglalkoztatnak, lekötnek, izgatnak. [...] Parasztok, kik kóchajat, szöszbajuszt viselnek, [...] pisze-pösze kislányok, bekötött fővel, botos cigány, egyiptomi tekintettel bámulva a semmibe, [...] nénikék, göröngyös valóságukban, fogatlan szájuk beomlott boltozatával. [...] Aztán ami közöttük lelhető, présház, utcarészlet, tanya, domb, lapály minden ugyanez egyéni varázs bűvöletében. Térjünk vissza a természethez? Dehogyis, minek, itt vagyunk, benne, fölötte, alatta. Semmi cukor és semmi ecet. Semmi tüntetés jobbra vagy balra. Csak annak az ígérete, ami érzékelhető, csak annak a víziója, ami látható mindörökre. Feketével, fehérrel, falu utcája, házikó és fák, a fekete-fehér ijesztő egyszerűségében." Munkásságának javarésze szénrajzokból és pasztellképekből áll, az olajfestéssel az 1920-as évek közepére szinte teljesen felhagyott. A szén és a pasztell mind vándorló életmódjához, mind művészi habitusához közelebb állt. Hihetetlen gyorsasággal dolgozott. Egy "Nagy István-i félóra" alatt mégis meg tudta ragadni egy táj vagy egy emberi arc legjellemzőbb tulajdonságait. Utolsó éveit Baján töltötte. Főbb művei a Magyar Nemzeti Galériában és a bajai Nagy István Képtárban és magántulajdonban találhatók. Az Antal-Lusztig-gyűjtemény közel száz Nagy István alkotása közül kiemelkednek katonarajzai és édesanyjának portréja, valamint visszafogott színezésű, enigmatikus tájképei.