Paul Verhoeven

Napjaink egyik legnagyobb hatású rendezője, akinek merész, kihívó, szókimondó filmjei egytől egyig nagy vihart kavartak nemcsak a nézők, de a szakmabeliek körében is. Verhoeven, aki a holland filmművészet négy legsikeresebbnek tartott filmjét tudhatja maga mögött, ma a legnevesebb hollywoodi rendezők egyikének számít, nem véletlenül: alkotásait az Elemi ösztön-től (Basic Instinct) Az emlékmás-ig (Total Recall) szerte a világon ismerik a mozirajongók. Filmjei kíméletlen őszinteségről és meg nem alkuvásról árulkodnak, szóljanak akár a nagy morális kérdésekről, akár az élet árnyoldalairól, akár az erőszakról vagy éppen a szexualitásról. Verhoeven Amszterdamban született a II. világháború idején. A leideni egyetemen töltött hat év alatt fordult érdeklődése a filmművészet felé; egyébként matematika és fizika szakon szerzett diplomát 1964-ben. Ebben az évben több rövidfilmet is készített. Katonaévei alatt a Holland Királyi Tengerészet kötelékében szolgált; ez idő alatt dokumentumfilmeket forgatott a hadsereg megbízásából. Az eredmény egy 23 perces filmtekercs lett "Het Korps Mariniers" címen, melyet a katonai filmek szemléjén Franciaországban ezüst fokozattal jutalmaztak. Leszerelését követően Verhoeven a holland televízióban vállalt munkát, s elkészítette a "Floris" című 12 részes filmsorozatot, mely Ivanhoe történetét dolgozta fel. Első játékfilmje a "Business Is Business" (vagy más címen az "Any Special Way" ["Wat Zien Ik"]) volt, mely 1971-ben készült. Ezt követte az 1973-ban bemutatott "Turkish Delight" ("Turks Fruit"), a Forró verejték (Cathy Tippel) (más címen "A Girl Called Keetje Tippel") és a Futás a túlélésért (Soldier Of Orange), melyet minden idők egyik legszebb holland filmjeként tartanak számon. A televízió számára készített "Gone, Gone" ("Voorbij, Voorbij") után Verhoeven a "Spetters" című filmmel jelentkezett 1980-ban. Ezt követte a "The Fourth Man" ("De Vierde Man"), első Amerikából finanszírozott filmje.