Személy

Sándor Erzsi

színész, előadó, szereplő

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?


Vélemény:

2011 jún. 20. - 19:38:31
2011 jún. 20. - 19:38:31
Persze, tudom, hogy nem ellenük irányult.
Azért is írtam, hogy egyébként egy valóban ízléstelen mûsorról ír, ám szerintem ízléstelenül.
Nem kell feltétlenül a kritikával a kritizált mûsor színvonalára süllyedni, és abban sem hiszek, hogy csak a nyers, sokkoló, durva, alpári hangnem képes az emberek ingerküszöbén túljutni, csak az képes õket felrázni.
Engem legalább is nem.
Amit ír igaz, de ha olyan valaki olvassa, akinek netán az édesanyja fekszik bent egy ilyen helyen, ebben az állapotban, miként eshet a számára, ezt ilyen feleslegesen naturális színezetben olvasni?Egy szimpla televíziós kritikában, nem egy szociológia tanulmányban!
Arról nem is beszélve, hogy ha ilyen összehasonlítást teszek, gyakorlatilag túl is értékelem a kritizált mûsort, mert valami olyan groteszk párhuzamot vonok, amit egyrészt nem kéne, másrészt méltatlan azokra nézve akikrõl ír.
Persze nem muszáj egyet értenünk, de szemmel látható, hogy nem a tartalommal van bajom, hanem a stílussal, azzal viszont nem is kicsi.Ha ezt a párhuzamot egy "konyhai" beszélgetésben hozza fel, rendben van, de így...?
Ebben az írásban sem a szellemesség nem lelhetõ fel, sem a jó ízlés.Egyébiránt ez a stílus eléggé jellemzõ rá, több ilyen finom hangú írását is olvastam.
Az értékeltolódásról, és a fontossági sorrendrõl írt mondatoddal 100%-ig egyet értek!

Kettõnk közt szólva piszkosul kíváncsi lennék rá, hogy ha ma élne, Karinthy Frigyes például milyen elemzést írna a témáról, ami elérné a célját, szellemes lenne, rávilágítana a problémára, senki jó érzését nem sértené, és netán még irodalmi értéket is képviselne.
Mert a hölgy elég nagyra van magával, de én nem igazán értem, hogy miért?
De persze ez szigorúan szubjektív vélemény, nem kizárt, hogy én látom rosszul.
Még emlékszem, a Paprika Tv-n ment vele egy irodalmi fõzõs mûsor (Irodalmi barangolás Gasztronómiában), és rettentõ beképzelt, tudálékos, keresett és mûmájer volt benne.Lehet, hogy személyével kapcsolatban ez is negatívan befolyásol.
2011 jún. 20. - 18:42:40
2011 jún. 20. - 18:42:40
Bántónak tûnhet, amit kifogásolsz, de nem az elfekvõ lakói ellen irányult az esszé. Nagyon is igaza van, abban amit leírt. Nagyon is találó a párhuzam, amit felállított. Nagyon összekeveredtek a fontossági sorrendek, hála a ker. vagyis szenny csatornáknak.
2011 jún. 20. - 18:03:27
2011 jún. 20. - 18:03:27
Mosolyogva olvastam a Záróráról írt esszéjét.


"A kiváló tollú és ízlésû Sándor Erzsi a rá jellemzõ szellemességgel és ..."


Hát olvassunk akkor tõle egy kis ízléses és szellemes kritikát egy egyébként ízléstelen mûsorról:



"Hiába, a túlélõshow-bajnokokat sem akármilyen fából faragták ám. Bunkóból leginkább. De azt is megtudhattam, hogy a giliszta például nem ment olyan könnyen, mint a szem, ami egyszerûen lecsúszott, mondhatni legurult. Miközben a vacsora foszlányait kentem szét a szivaccsal a képernyõn, Sanyi megnyugtatott, hogy nem fog hányni. Pedig nem bántam volna. Ha sugárban eltalálja a kamerát, és a csótányok, a pondrók, lárvák, férgek, a síkosító anyaggal együtt a képernyõ belsõ oldalán folynak végig. A vezérlõben a rendezõ, a producer, a licencet ellenõrzõ jogtulajdonos, a vezetõ operatõr nem látott volna mást, csak egyenletesen lefelé tartó, csöpögõ gyomorsavval elegy húsos hernyókat, amint megadják magukat a gravitációnak. Nem tudtak volna mit bevágni, mert mint egy képernyõvédõ program, minden monitoron a kocsonyás csótányba áztatott giliszták folydogáltak volna."



"A legközelebbi négy középdöntõsnek egy kórház elfekvõ részlegét javaslom, demens betegekkel. Bár nem kellene lenyelni õket, csupán ellátni, amint azt szerte e hazában megteszi családtag és szakápoló, csekély anyagi ellenszolgáltatásért, vagy ingyen. A hatás garantált. Reggel le kell húzni róluk az átizzadt, és testnedvekkel dúsult hálóinget, szivaccsal lemosdatni a hártyásra vékonyodott aszott testüket, kiültetni és megtámasztani egy karosszékben, tiszta ruhát adni rájuk, megkeresni a fiókban a mûfogsorukat, betenni, aztán kanalanként a szájukba hordani a pépesített tápanyagot, és közben az elzselésedett tekintetükbe bámulni. Majd viszsza kell fektetni õket az áthúzott ágyba, bepelenkázni, betakargatni, beszélni hozzájuk, megérteni a motyogásukat. Alájuk tenni az ágytálat, ha véletlenül kérik, vagy megérezni szükségét az átpelenkázásnak. Azok, akik még az életükben nem voltak felelõsek semmiért, minden bizonnyal elõször undorodni fognak, hányingerrel küzdeni. Az elaggott testek látványától, az ágytálazástól föl fog kavarodni a gyomruk. Az átélt élmények hatására nem tudják majd megenni az ebédjüket, vagy ha mégis, a délutáni ágytálmosásnál ki fogják okádni."


Hát valóban a finom, elegáns, visszafogott humor, és a maró szarkazmus áthatja az írásait.
Különösen tetszett a "demens betegek elzselésedett tekintete" kifejezés.
Jó sokáig törhette a fejét, mire ez a ritka ocsmány és lealacsonyító mondat kibuggyant elméje mélyének rejtekérõl.
Az sem lett volna baj, ha ott marad, mindörökre.