Kétszeres Munkácsy-díjas festő, grafikus és művészetpedagógus. Nyolc darab, a Magyar Nemzeti Galéria által az életút érett szakaszára eső és meghatározó műveiből válogatott anyag adja kiállításunk gerincét. A tárlat elsőként arra is kísérletet tesz, hogy a feltűnő tehetséggel megáldott ifjú korai, széles körben csaknem ismeretlen munkáiból is felvillantson. Ezek közé tartozik az a friss szerzemény is, egy ceruzarajz, amely egy pécsi tulajdonos adományaként került Dombóvárra (Kislány portré, 1940). A Rudnay Gyulához Budapestre került főiskolás később sem szakadt el a tolnai tájtól, mely végig ihletet és kikapcsolódást, művészi társkeresések sorozatát is adta számára. Művészpedagógiai útját későbbi mestere, Domanovszky Endre egyengette; az 1950-es évek második felétől Sarkantyu a nemzetközi szemléken is sikerrel mérette meg magát. Alapító tagja volt a Kilencek elnevezésű csoportosulásnak (1966), de jobbára később is saját művészi világlátásával megfogalmazott önálló útját járta. A Képzőművészeti Egyetem előd-intézményében előbb tanársegéd, majd 1968-tól nyugdíjba vonulásáig népszerű és tisztelt művész-osztályfőnök, egyetemi tanár. A Tolna megyei Kölesd község legendás művésztelepének egyik meghatározó személyisége volt. Gyermekei közül Judit keramikus művészként, Mihály (1953 - 1989) művészettörténészként és fotósként szerzett megbecsültséget,- szüleik örömére.
Személy
Hozzászólások