Egyszer volt, hol nem volt... egy öreg fáról egyszer csak letörik egy ágacska. Aztán nyújtózkodik egyet és körülnéz. Nem igazán tudja, ki is ő valójában. Egy azonban biztos: nem virág, nem lepke, nem gomba, nem kacsa és nem is béka. Azt mondják, leginkább az emberre hasonlít. Megismerkedik Danival, a kancsal kacsával, Bercivel, az örökké bruhaházó békával és a kitört fogú Pösze egérrel. Együtt indulnak el megkeresni az embert, akitől megoldást remélnek.
Mindannyian valami lényegesre keresik a választ, és saját hibájukon vagy hiányosságukon akarnak javítani. Végül mindegyikük vágya teljesül, de a végső tanulság mégis az, hogy hibákkal együtt is szerethető mindenki, és a boldogság nem a tökéletességen múlik.
Csukás István csodálatos mesedarabja örök érvényű emberi kérdéseket vet fel, és egyben válaszokat is felmutat, gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt élvezetes, szórakoztató módon. „Ki vagyok? Kivé lehetek? Mi az igazán fontos az életben?” Ezeken a mindenkit foglalkoztató problémákon túl, szól még a Barátság, a Szeretet, az Összetartozás, a Felelősségvállalás fontosságáról. Mindezt olyan egyszerű bájjal és humorral, hogy észre sem vesszük – bizony nagyon fontos dolgokra jöhetünk rá, ha szeretünk együtt játszani az alkotókkal. És ugyan ki ne szeretne? Hisz – ahogy a darab legfontosabb mondatában is elhangzik – „Együtt hisszük és együtt álmodjuk az életet”…
A(z) Egri Pinceszínház előadása
Hozzászólások