Motyó király nem volt jó, de rossz se volt talán.
Halomnyi tárgya tornyosulva áll az asztalán,
fiókok mélyén száz rekesz sok kincset rejteget,
szelence, zsák, doboz mi mindent eltemet!
Motyó király csak gyűjtöget, van annyi cucca,
hogy tele a háza meg az utca,
ezernyi limje-lomja súlya nyomja vállait,
nehéz helyet találni nála itt.
Ám hopp, hiába kéri mindenütt: zavarni nem szabad,
magánya mégis egy nap váratlan megszakad,
hisz érkezik egy nagy csibész,
személyét nyílt titok takarja,
s a helyzet, ahogy most kinéz,
úgy fordul, miként azt ő akarja.
Motyó királyunk megremeg: ez kárhozat vagy áldomás?
Birodalmába, nincs mese, beköszöntött a változás…

A(z) Harlekin Bábszínház előadása