Ez a szegény seprűkötő egyszer az erdőben olyan nagy erővel hajított el egy követ, hogy agyon csapott vele egy aranymadarat. El is vitte a testvéréhez, és odaadta neki. Amaz alaposan megsütötte, mert ravasz észjárású volt, és tudta, ha megeszi az aranymadár szívét és máját, minden reggel egy darabka aranyat talál a párnája alatt. Csakhogy a szegény ember két éhes gyereke, akik úgy hasonlítottak egymásra, mint két vízcsepp, éppen a nyárs körül ólálkodtak, és a serpenyőbe esett madárszívet és madármájat jól befalták. Másnap volt nagy ámulat és bámulat, hogy mit leltek a párnájuk alatt, el is újságolták rögtön szegény apjuknak, aki lelkesen vitte tovább a hírt fivérének, milyen csoda érte háza elejét, de a fivér nem esett ámulatba, gonoszul rávezette testvérét, űzze el azonnal házából a két kölyköt, mert az ördöggel cimborálnak, hogy aranydarabka lesz reggelente a párnájuk alatt, csak az ördög műve lehet. Mit tehetett szegény seprűkötő, ha rettegett a gonosztól, szomorú szívvel magukra hagyta másnap az erdőben a gyerekeket. Szerencsére sötétedés előtt arra járt a vadász, aki rövid kérdezősködés után magához fogadta az árvákat és fel is nevelte tisztességgel.
Telt-múlt az idő és a fiúk felcseperedtek. A vadász egy szép nap kivitte őket az erdőbe, és azt mondta, hogy csak abból lesz igazi vadász, aki az ék alakban átvonuló darucsapat két végéből lelő egyet-egyet. A két ifjú figyelve a madarak útját el is találta a két végét annak rendje szerint, ahogy nevelőapjuk kérte. Ekkor útnak indultak szerencsét próbálni, s kaptak búcsúzóul egy fényes csodakést a vadásztól.
Ez a kés mutatja a válaszútnál fába szúrva, ha a két testvér elválik, de egyikőjük visszatér, és a kés berozsdásodott, a másik testvér bajban van. Útnak is indultak. Vándoroltak, vándoroltak, míg egy hatalmas, sűrű erdőbe értek fáradtan és éhesen. Célba vettek két öreg nyulat, de olyan szépen énekeltek, hogy meghagyták az életüket. Célba vettek két öreg rókát, de olyan szépen énekeltek, hogy meghagyták az életüket. Célba vettek két fiatal farkast, de olyan szépen táncoltak, hogy meghagyták az életüket. Célba vettek két fiatal medvét, de olyan szépen táncoltak, hogy meghagyták az életüket. Célba vettek két fiatal oroszlánt, de olyan méltósággal szavaltak, hogy meghagyták az életüket. A két testvérnek hűséges szolgái lettek az állatok. Elhatározták, hogy elválnak útjaik, ezért az állatokat elosztották egyenlőképpen egymás között, és a válaszútnál beleszúrták egy fába a fényes csodakést. Az egyik testvér keletre ment, a másik nyugatra. KeletFivér elérkezett állataival Bakacsin Királyság Földjére.
A(z) Fabatka Bábszínház előadása
Hozzászólások