Színház

Tekergő

csecsemő színház, 45 perc, magyar, 2009., 0 - 3 éves kor között

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

Szállj ide, hullj ide,/ délután,/ lassan ülj le/ és puhán.
Nézd, a Kati elaludt/ magától,/ úgy fekszik a füvön, mint a/ madártoll.

"Orbán Ottó költeményei mára klasszikussá váltak. A Kati-patika vagy még inkább az Eszterlánc kötetek rímei minden kisgyerek számára ismerősen csengenek - érvel Novák János, az előadás rendezője, miért a Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő műveit választották a Kolibri új csecsemőszínházi produkciójának alapjául. - Ezek a versek a legkisebbek számára varázsversek. Áthatja őket a költő lányai iránt érzett szeretete. Én is a lányaim iránti rajongásból zenésítettem meg ezeket a szövegeket 5-6 éve egy tunéziai nyaraláson. Esténként így meséltem, daloltam nekik."

A(z) Kolibri Fészek előadása

Bemutató időpontja:

2009. november 27., Kolibri Fészek

Stáblista:

Vélemény:

szavazat: 10/10 2009 dec. 03. - 19:04:03
2009 dec. 03. - 19:04:03
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál--------- -------------------------------- TEKERGÕ----------------------- Novák János----------------------- Kolibri---------------------- Mi vének székeken ücsörgünk, de az igazi közönség, 0-tól 3 éves korig, zokniban kucorog a párnákon, a színpad elõtt. Szerencsés szüleiknek is jut hely a padlaton, ahol a csöppnyi örökmozgók alig várják, hogy a történések aktív résztvevõi lehessenek. Festékpacás, könnyû, fehér ruhában színészek énekelnek, tollakat lebegtetnek, kezükben kotyog-ketyeg, a Cage-i preparált zongorát idézõ tekergõ-arzenál. A vetített háttér aprókat hullámzó vízfelület, amely Gór Erika gesztusai nyomán szinkronban követi az eseményeket. A dalok zenéje Novák János-é, a tündéri mondókákat Orbán Ottó varázsolta. Azóta is dudorásszuk: "Álmában rágcsál egy kicsit, álmodik egy kis párizsit"... A három jókedvû manó asztalkák alatt bújócskázik, kesztyû-bábjai mellett a zokni-lábtyûket is beveti a tréfás játékba, - megjelenik egy törpe-vízesés, míg a falon toll-vitorlás hajócskák ringatóznak. Evezünk is derekasan, csapásainkat bugyborékoló gurgulázás crescendoja kíséri, autóval robogunk, a búgócsigában harangozó vonat döcög, majd árnyképek tûnnek elõ a tengeri látképben. Persze mi is tudunk ám tíz ujjunkkal kutyát, nyulat, farkast idézni, de ki vetekedhet a bálnával, melynek irdatlan testét Ruszina Szabolcs formázza, csapkodó farkát Megyes Melinda, lélegzetének szökõkútját Alexics Rita?!? Mészáros Tamás végre leleplezi akusztikus inkognitóját, nagyszerû gitározással végig õ adja a zenei hátteret. Ki tud ellenállni ennyi édes jónak? A gyerekek lassan felbátorodva, egyre közelebb kerülnek az áhított tárgyakhoz, majd teljesen birtokba veszik a színpadot. Általuk muzsikál már a sok kis tekergõ, forog a búgócsiga, szállong a szappanbuborék, hozzányúlnak õk mindenhez és bizony olyan dolgokat is mível- nek velük, amirõl oksági elménk álmodni sem képes. Mert a kisgyermek nem színházba jön valamely elvárásokkal, nem a tartalmat kéri számon, nem a húzónevekre kíváncsi és nem a "kritika" sugallataira hallgat. Csak elképesztõ intenzitással figyel, - csak hall és csak lát: színeket, mozgásokat, mimikát és gesztusokat, titkot talál és varázslat bûvöli el. Átéli a legapróbb rezdülést is, átérzi az emberi cselekvéseket, mindent észre vesz, - mindent megtanul. Korán kezdi: micsoda nézõ lesz belõle...!!! A rendezés összhangzó egységbe fogja ezt az univerzális gazdagságot: szöveg és játék, gesztus és hangsúly, zene és ének, tárgyak és játszók, színészek és gyermekek alkotják együtt a bûbájos létezés csodáját. /Gesammtkunst - összmûvészet: Novák János a csecsemõszín- ház Wagner Richárdja!?!/