Színház

20/20

előadás, 1 felvonás, 130 perc, 2009.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

1990. március 19-én és 20-án Marosvásárhelyen összecsapott a román és a magyar tömeg, a harcokban mindkét oldalon többen életüket vesztették vagy megsebesültek. Mindössze ennyit tudhat meg biztosan az, aki a fekete március néven emlegetett etnikai zavargások felderítésére indul. A feltételezett okok, az események menete, következménye és jelentősége tekintetében nincs közmegegyezés. Az eltérő történetek saját igazságukat őrizve sosem léptek nyílt párbeszédbe egymással, de húsz év távlatából is meghatározzák Marosvásárhely közhangulatát és román-magyar kapcsolatait. A kommunista diktatúra és az 1989-es forradalom az elmúlt években számos romániai írót, rendezőt és filmest megihletett, az 1990 utáni társadalmi és politikai valóság viszont érintetlen maradt. Elővehető színdarab híján a Yorick csapata mintegy a várost kérte fel társszerzőnek: több mint ötven, az eseményekben résztvevő, vagy azok hatását közvetve megélő vásárhelyi személyes elbeszélése adja a kiindulópontját Gianina Cărbunariu anti-történelmi drámájának. A 20/20-ban nincsenek hősök vagy eszmék, az előadásnak nem célja az igazságtevés, sem a rekonstrukció. A felvillanó helyzetek, eseményszilánkok épp azt mutatják, hogy hiányzik az egyetlen, mindenekfelett álló nézőpont, amelyből a fekete március felelősségteljesen átlátható, feldolgozható, értelmezhető volna. Ami marad, az a megőrzött részletek és az örökölt történetek néha felkavaró, néha groteszk igazsága, és a posztmárciusi valóság kérdéssora. A cím - 20/20 - nemcsak március 20-át és az azóta eltelt húsz évet jelöli. A szemészetben ez a szám jelenti az egészséges látásélességet. A Yorick előadása látni és láttatni akarja a témát, hogy aztán beszélhessünk róla - anyanyelvünkön, a másik nyelvén, vagy bármilyen más nyelven. Ahogy az öt magyar és az öt román színész az előadásban saját nyelvén, vagy a másik nyelvét bevallottan ügyetlenül beszélve megszólal. Kinek hogy sikerül.

Gianina Cărbunariu a bukaresti I. L. Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanult rendező szakon, majd a Royal Court Theatre és a Lark Theatre drámaíró-ösztöndíjasa volt. Évfolyamtársaival közösen indították el a dramAcum nevű projektet, amely 2002 óta az új román dráma legfontosabb műhelye. Cărbunariu sajátos munkastílusa, hogy a drámairodalom valamely klasszikusának újraértelmezése helyett a majdani előadás társadalmi közegéből indul ki színészeivel, és a közös műhelymunka során írja meg az előadás szövegét. Hasonló módszerrel készült 2003-ban a nemzetközi hírnevét megalapozó Stop the tempo; és ezt folytatta 2004-ben az emigráció témájával foglalkozó, egy újsághírből kiinduló mady-baby.edu, mely 2007-ben Budapesten, a Kortárs Drámafesztiválon is látható volt. Cărbunariu darabjait ma Törökországtól Chiléig játsszák, rendezőként több külföldi színházi projektben vett részt, Marosvásárhely után Münchenben rendez.

2010 - POSZT - A szakmai zsűri különdíja
2010 - POSZT - A Thália Színház Rivalda díja

A(z) Yorick Stúdió előadása

Bemutató időpontja:

2009. november 27., Yorick Stúdió

Stáblista:

Hozzászólások

10/10
FElepHánt 2010 okt. 02. - 15:59:38 10/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál ----------- www.toptipp.hu-------- 20/20 --- Gianina Cãrbunariu ------- Yorick Stúdió /Marosvásárhely/-------- Thália----- A színészek jó ötletei mindig beépülnek az elõadásba, csak erre építeni és ezt hangzatosan közös "improvizációs" módszerként kezelni, nálunk igen elterjedt, közveszélyes alibi, amely a hiányos rendezõi koncepció hiányát takarja. de lehet ezt hitelesen is csinálni! A kitûnõ drámaíró Gianina Carbunariu /Stop the tempo/, az 1990-es marosvásárhelyi szörnyûségeket átélõk és a mai fiatalabb visszaemlékezõk elbeszéléseibõl eredezteti alkotását, a motívumokból, történetekbõl drámai jeleneteket formál, amelyeket erõteljesen körvona- lazott figurák keltenek életre. A képek sora gondosan komponált, ahogy a textus is tökéletesen kidolgozott, így nagyszerû játéklehetõséget biztosít a több szerepet is formáló tíz aktornak. Az ifjú drámaíró-csillag rendezõként kemény kézzel fogta össze a kétnyelvû társulatot, arányosan, személyre szabottan osztotta el a szerepeket, a szituációk gondos felépítésével, a tempó muzikális váltásaival végig csúcson tartja a töretlen feszültséget. Közös focizásból hazafelé tartó román-magyar csoport, meglátva egy husángokat harciasan forgató tüntetõ-csapatot, rettegve bújik össze: magyarok vagy románok közelednek-e? "Ne szólalj meg tört románságoddal, inkább "'bozgorozz", vagy, ha a másik tábor támad, csak a magyarok beszéljenek..." bíztatják egymást: egybõl a véres abszurd kellõs közepébe csöppenünk. - Két holland segélyszállítmányozó férfi emlékezik vissza, hogy mentettek meg egy magyar párt üldözõik elõl, Rolando Matsangos és Bányai Kelemen Barna ékes angolsággal fényezi hõstettét, a felidézett esemény brutális valósága meghazudtolja õket, bennünket is inkább a menekülõk halálfélelme szorongat. Azokban a napokban, egy magyar család Sárika /Berekméri Katalin/ születésnapját ünnepli. Váratlanul toppan be két román házaspár, akikkel évek óta jó szomszédságban élnek, a társaságot egy Budapestrõl érkezett színészpár egészíti ki. Finom a torta, fogy az itóka, de a levegõben vibrál a jó modor álcázta etnikai feszültség. Az arisztokratikus nevû pesti színésznõ, Tompa Klára magyar népdalt bájolog, férje irredenta verset skandál, a román vendégek gyanakvását a sógornõ hevenyészett /félre/fordítása altatja el, késõbb mégis majdnem összeugrik a két tábor. A román nõk /Paula Gherghe és Mãdãlina Ghitescu/ a nyelvi korlátaik ellenére igen jól megértetik egymást a mieinkkel, a kártyaparti során a részegségbõl ocsúdó testvéröccs, Sebestyén Aba azonban a sapkás Radu Iacoban-ban a halálos összecsapások egyik hangadóját ismeri fel, az eddig mindenkit csitítgató házigazda, az óriástermetû Korpos András pedig mint Molotov-koktélt dobáló alkalmi hõs leplezõdik le. Mindenki tettes és áldozat egyszerre, mert a bûnös a hatalmi manipuláció, az irredenta soviniznus, nacionalista demagógia mindkét oldalon. Gianina Carbunariu szigorú egyensúlyt tart, nem igazságot oszt, hanem a történések emberi vetületét keresi. Összevegyülnek a nemzeti karakterek, /hiszen ilyesmi egyáltalán nem létezik!/, csupán a különbözõ értelmi, szellemi, neveltetési szint határozza meg az tudati-érzelmi reakciókat, teljesen függetlenül az állampolgárságtól. Román vagy magyar színész? - a többnyelvûek okán sokszor ki sem derül..., õk a hihetetlen intenzitással, elsöprõ szuggesztióval játszó együttesbõl is kiemelkednek. Sebestyén Aba az elmagyarosodott román rock-zenész, Rolando Matsangos az oxfordi angolságú segélyszállító, Bányai Kelemen Barna egy tõsgyökeres román ember megjelenítésével légiesíti a nyelvi határokat, Cristina Toma pedig angolul, franciául, magyarul és románul összegezi a látottakat. A szemek most ránk szegezõdnek: ... és ti? Mit gondoltok? Mi a véleményetek? A felelet belénk szorul, de a félelmetesen nagyszerû elõadás kérdéseitõl nehéz lesz szabadulni: - reméljük, egyszer mindannyian megtaláljuk a helyes válaszokat.
Lakatos Mónika - Romanimo
2019. november 12., 19:30 Lakatos Mónika - Romanimo

Évszázados roma balladák és ritmusos pergetők a Müpában.

Jegyvásárlás