Bárhol is nyitod ki a partitúrát, a szemedbe fúj a szél" - jellemezte A bolygó hollandit Richard Wagner egy idősebb pályatársa, s a kritikusnak szánt megfogalmazás voltaképp az 1843-ban bemutatott romantikus opera egyik legnagyobb erényére mutat rá: a megzabolázhatatlan természeti erők, a vihar és a tenger érzékletes jelenlétére, amely oly különleges jelleget kölcsönöz a műnek. Az elátkozott hollandi, aki csupán hétévente egyszer léphet a szárazföldre, a Wagner-hősök sorából elsőként áhítozik a szerelem által való megváltás csodájára. A végletes asszonyi önfeláldozás és a sorsának roppant terhét hordozó férfi találkozása szétfeszíti a német romantikus opera korábbi kereteit.
Közreműködik: a Honvéd Férfikar.
Hozzászólások