Színház

A cseresznyéskert

dráma, 2 felvonás, magyar, 2010.

Értékelés:

5 szavazatból
Szerinted?

A Cseresznyéskert hősei homokba dugták a fejüket. Képtelenek szembe nézni azzal az egyszerű ténnyel, hogy azok az értékek, melyek egész életük éltető elemei voltak, kiapadtak. A virágzó cseresznye fák látványa álmodozásuk és képzeletük elixirje, gyümölcse az enyészeté. A cseresznyéskert sorsa éltük szimbóluma.

A(z) Színház- és Filmművészeti Egyetem (Ódry Színpad) előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Hozzászólások

10/10
FElepHánt 2010 márc. 02. - 14:46:51 10/10
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál---------- www.toptipp.hu ---------------- CSERESZNYÉSKERT ----- Lukáts Andor ---------- IV.oszt. -------- Ódry Színpad ------- Végre a most végzõ osztály egy kidolgozott, jól rendezett elõadásban mutathatja meg magát: minden karakter a helyén, az egymáshoz való viszonyok tisztázottak, a szerkezet világos és áttekinthetõ. Nem kell rejtjeleket megfejtenünk, mondanivalót és üzenetet keres- gélnünk, teljes figyelmünkkel, az együttesként nagyszerûen mûködõ osztály tagjai felé fordulhatunk. Földes Eszter teljes külsõ-belsõ átalakulással válik esetlenül szepegõ Dunyásává, aki tehetetlenül sodródik az érdekek és érzelmek viharában. Tenyérbe mászóan pimasz törtetõt állít elénk Fehér Tibor, erõteljes színészi eszközökkel téve ellenszenvessé szimpatikus egyéniségét. Annyira komoly, annyira elegáns, annyira fölötte áll a hétköznapoknak, mintha nem is ezen a földön, ebben az évjáratban élne: Tarr Judit abszolút alkati megfeleléssel, szenvtelen kívülállással él az indulatos közegben, de egyetlen érzelmi kitörésével feltárja helyzetének tragikumát is. A mozgékony, változatos, izgalmasan pergõ jelenetek során, egyszer csak tablóvá dermed a nyüzsgõ kép - megszólal egy furcsa hang és megszólal Firsz, az inas-aggastyán: "akkor is ezt hallottuk, amikor a tragédia történt: a Szabadság!" Bizony, egyszerûbb mégoly rossz kötöttségekben is élni, mint kikerülni az állandó döntéskényszer zûrzavarába, - hõseink élete azonban még elég zegzugos úton tart erre. Barabás Richárd szerepe nem ad elég lehetõséget, a könnyelmû élhetetlenség ábrázolásában így is jeleskedik, - Szatory Dávid zörgõ csontú, szürke ikonja felejthetetlen emblémája az elõadásnak. A gyújtópontban Lopahin áll, benne ütköznek a legélesebb ellentmondások, õ mindkét oldalhoz tartozik, egyformán hiperaktív és tétován bizonytalankodó. Molnár Áron öles léptékû, grandiózus alakítása, a muszáj-herkules ember lelki örvényeibe enged bepillantást. Iszonyatos energiájú diadal-monológjában a fejével szakítja be az áhítatosan tisztelt, ódon szekrény ajtatját, de a kézenfekvõ szerelmi vallomás elõl, inkább ajtóstul fut ki a házból. Alberti Zsófia Varjája a földönjáró realizmus, komor, kemény, aki megfog minden huncut garast: egy tömbbõl faragott mestermunka. Csak az érzelmi játékok terén béna, ennyi talpraesettséggel, persze hogy a nyakába kéne ugrani!..., de így marad a re- mény félmosolya és a belenyugvás közönye között vibráló gyönyörûséges arcjáték az elõ- adás egyik csúcsjelenetében. A másik is Lopahinhoz kötõdik: az õ búcsúja az örök ellenfél-barát tanítótól, aki Mohai Tamás megformálásában a kamaszos idealizmus ellenállhatatlan szuggesztivitását sugározza. Szópárbajukban az érett racionalitás csap össze a szárnyaló eszmékkel, de a filozófiákat felülírja az emberi természet, kezet nyújtanak, majd ugyanolyan roppant erõvel ölelik át egymást, amilyennel harcukat vívták. Hát igen, ez olyan "orosz", hát igen, ez olyan Csehov, - hát igen, ...ez két fantasztikus fiatal színész!!! Lukáts Andor rendezõi és pedagógusi munkája a legkényesebb ízlést is kielégítõ, élvezetes produkciót hozott létre, alkalmat nyújtva az osztálynak, játsszon még egy nagyot az egyetemi cseresznyéskert zárt idilljében, mielõtt kiröpül a világba.