Színház

A (első)Bál

táncelőadás, magyar, 2012.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

Egy tánctermen végigvonul a történelem; az 1956-os forradalomtól a 60-as éveken át, egészen napjainkig. Bemutatja, hogy hogyan élik meg a vissza-vissza térő vendégek a korszakok és a kapcsolatok változását. Nyelvezete: akrobatika, tánc, a fizikai színház összes jellemzőjével, retro zenére.

A(z) GNM Kontúr Fizikai Táncszínház előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Hozzászólások

FElepHánt 2012 szept. 28. - 11:51:35
Az (elsõ) BÁL Gyöngyösi Tamás Kontúr Fizikai Színház GNM E10

Nagyon is emlékszünk arra a Bál-ra, amely az alternatívok Best of 2006-ja volt és a GNM
Kontúr Fizikai Színház-at egybõl a csúcsra röpítette, Gyöngyösi Tamás azóta is évente
rukkol ki újabb csodákkal. Így csak a báltermi helyszín azonos, egy teljesen eredeti új
darabnak tapsolhatunk.
Jiddis-deutsch szlengben szól a nyitó Danke Schoen, a 40-es évek szolid szvingje hullámzik,
félszegen óvakodnak be a lányok, frizurát igazít a sok férfiú, Pásztor Máté, a pincér
kedves duettet mutat be az elemista korú, pöttöm Vida Sárá-val. Nagyon félénk a szemüveges
gimnazista Pohánka Gerda, de amikor felkérik, igencsak belelendül. Az Assassin
Tangó tudatgyilkoló ritmusára vörösben robban be Sinkó Réka, hogy földön és egen,
talpon és a légtérben röpködjön veszett gyorsasággal. A párok nem mozognak szinkronban,
mindegyik öntörvényû elemként épül be az eleven forgatagba. Átmeneti nyugvást
hoz a Szabad Európa Rádió férfikórusos szignálja, ám a lábujjhegyes könnyedség hamarosan
körkörös száguldássá fokozódik.
Az összemelegedõ párokat Szécsi Pál andalítja, annál nagyobbat szól a Quattro mille
baci, ki is csap a biztosíték rendesen, jókor jött áramszünet, végre az erotika is helyt
kap a sikamlós táncparketten... Kibontakozni azonban aligha tud, a twist-õrület még a
szerelmi vágyat is legyõzi, a harmonikus/?/ csavarmozgás folyamatossága helyett energikus
rángások iszonyúan komikus koreográfiáját látunk, (melyet hazaérve rögvest
gyakorolni is kezdtünk...).
Az együttes fantasztikus egységben valósítja meg a koreográfusi-rendezõi elképzelése-ket,
miközben az egyének megõrzik önálló karakterüket. Tekintélyt parancsol a zömök
Vígh Zoltán termete, négykézláb, kutyaként vezetgeti domina-partnere, mégis Bordás
Mihály a legmagasabb, Figeczky Bence púpos Quasimodo-szerepet játszik, nem a világos
zakó különbözteti meg a délceg Seress Dániel-t, ahogy a pirospozsgásan mosolygó
Juhász Richárd-ot sem sûrûn használt narancssárga fésûje teszi emlékezetessé.
Táncolnak, játszanak, gesztusban, mimikában sem adják alább, a koreográfián túl színházi
eseménnyé avatva a báli epizódokat. Fölényes alfa-hímként lép elõ Pataky Ádám,
önhittsége nem alaptalan: a csúcsra járatott rock 'n roll-képben hatványozni képes a
Lollipop twistben nyújtott káprázatos teljesítményét. Az arányos hevesség, rugalmas
gyorsaság fegyelmezett eleganciával párosul, az immár fehérben tündöklõ Sinkó Rékával
bemutatott akrobatikus elemek egyszerûen lenyûgözõek. Utóbbiakkal a többiek se
maradnak adósak, a lányok többet vannak a levegõben, mint talpon, a gladiátor termetû
Borosán Eszter, fittyet hányva a gravitációra, az égre magasodva hosszú másodpercekig
lebeg egy atlaszi emelésben.
Sokat szidták, de lám, a megvetett disco-zenére is lehet látványosat komponálni, a Rózsafák
bájos esetlensége után, beindítja topogó lábunkat a Temptations Hey Girl-je.
Molnár Stefánia még elrágcsál egy fél almát, de Kálmán Henrietta lobogó szõkesége,
háttal állva is elõrejelzi a zárókép fokozását. Mindenki mást csinál: a saját mozgását, a
saját gesztusait, amit majdnem az öntudatvesztés delíriumába vezérel a dübögõ ritmus,
az egyéniséget felszabadító közös mámor. Holczinger Szandra nyúlánk narancsban vibrál,
Pintér Szilvia vörös aljban sugározza az életörömöt, nem tudjuk, kire is nézzünk,
elvesztjük a kontrollt és csak elmerülünk boldogan a felszabadult lelkek táncában.
Táncosnak lenni az esetleges sikerért vállalt börtönlét, lemondás, önfegyelem, befelé
fordulás, - így táncolni kitárulkozás, önismeret, együttlét és beteljesülés. Valamelyik
lány végig sírt az igen hosszú taps alatt, de a fiúknak is párás volt a tekintetük,
nekünk meg most is elszorul a torkunk, ha felidézzük Gyöngyösi Tamás Elsõ Bál-jának
katartikus élményét. 2012