Színház

A fajok eredete

előadás, magyar, 2010.

Értékelés:

19 szavazatból
Szerinted?

Darwin azonos című művéből kiindulva egy olyan formai kísérletre vállalkozunk, mely ötvözni próbálja a tudományos ismeretterjesztést a költészettel. Az emberi faj kezdetben molekuláris szinten létezik, majd egyre magasabb anyagi szinten szerveződnek, mígnem, röpke néhány milliárd év elteltével, létrejön a Szellem, és közvetítő anyaga a Nyelv, melynek segítségével az addig gesztikus történetmesélést felváltja az élet létrejöttének verbális elbeszélése.

A(z) Nézőművészeti Kft. előadása

Stáblista:

szept. 11.
  • 19:00
szept. 17.
  • 19:00
okt. 11.
  • 19:00

Hozzászólások

Vízvári Éva 2015 jan. 16. - 08:55:48
Erzsébet ligeti színházban láttuk. Jókat rötyögtünk. A "celofános" jelenet szívbemarkoló volt.
A végén a csírkés jelenet hosszú, nálam már unalomba fulladt.
Köszi a jó szórakozást!
turmix 2011 márc. 23. - 07:30:16
Jó volt ez, jókat röhögtünk.
A Sirály elég pocsék helyszín, oldalt a második és harmadik sorokból semmit sem látni az elõttünk ülõk és az oszlop miatt. Nem lehetne mindenkit szembõl ültetni? Használják másra is azt a pincét? Ha nem, akkor szedjék szét és építsék át élvezhetõvé.
9/10
FElepHánt 2010 szept. 17. - 12:53:39 9/10
Ab ovo a Bábelná-ból származik a Nézõmûvészeti Fõiskola is, a Tasnádi István keltetõjében most született opusz pedig evolúciós problémákat feszeget a csirke-lét szemszögébõl. A tudományos közelítéseket komor narrátor ismerteti, a színen viszont három hajléktalan cihelõdik. Leleményes jelenetek mutatják be az emberré válás stációit, a társas együttmûködés, a nyelv- és mítoszteremtés, a táplálkozás alakulását. Az invenciózus írói alapokat a köztudottan gigakreativitású szereplõk improvizatív szövegei fûszerezik, a textus és a játék egységét Dömötör Tamás szigorú szerkezetet, kemény tempót diktáló rendezés biztosítja. Scherer Péter joviális, aktív és mindig a nyerõ oldalon áll, deklamációja lehengerlõ, gesztusai ellenállhatatlanok, mozgása vibrálóan attraktív. Az övé a legnagyobb falat, az övé a pénz és a kockázat, bohócot csinál magából, ha kell, de figuráját leginkább az elõretörési vágy annyira irigyelt, örök aktivitása jellemzi.

Thúróczy Szabolcs a sorsába szorított kisember, aki boldogságát mint a csirkefarm "ultra"-gondozója találja meg, alakítása mesterien visszafogott, értetlenül toporog az események sodrában, a legnehezebb föladat az övé: a jelentéktelen átlagot képviseli. De jelen van az igazi Ember is: az együtt érzõ, a mindent megkérdõjelezve igazságot keresõ, a vesztes, aki szimpátiánkat nyeri el. Amíg a többiek falnak, Mucsi Zoltán a beteljesülés eufóriájában ízelgeti a kukából turkált maradékokat, járása mindig bizonytalan, arckifejezése egy kissé átszellemült, létezése szinte lebeg a valóság fölött. Megalkuszik, de belül sohase adja föl, enged az erõszaknak, de integritása támadhatatlan: kiváló aktorunk szereprõl-szerepre emelkedik a jellemszínészi teljesség magaslatai felé.

Van cirkuszi attrakció, állatszám és börleszk szituáció is, de a permanens hahotázás közben idõnként csak elszorul a szív. A hajléktalanok lakomáját gazdagék kukájából tálalják, a gondosan porciózott falatokat nevettetõ mohósággal habzsolják, de a komikum itt valódi tragédiákat sejtet. Jutalom-játék Három Színésznek, szórakoztató ajándék a nézõnek, a mélyben azonban fenyegetõen leselkedik a félelmetes valóság.