Színház

A kékszakállú herceg vára - Bolero (3D)

opera, magyar, 2011.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

A Magyar Állami Operaházban látható először a világon olyan színházi produkció, amelynek megtekintéséhez 3D-s szemüveget kap a közönség, hiszen a vetített hátteret ezen keresztül élvezhetik majd.

Komlósi Ildikó, a nemzetközi operaszínpadok jelenleg egyik legismertebb mezzoszopránja, a produkció ötletadója, Judit szerepének megformálója, a közönségnek különleges élményt ígér: "Bartók zenéjét egy palettához tudom hasonlítani. Ezt a végtelen színvilágot egy egyszerű, megépített díszlettel nagyon nehéz bemutatni. Az új technológia, a 3D elképesztő mélységet ad a színpadképnek: fantasztikusan alakítható, formálható, mozgalmassá tehető. Ez a technika többet tud számunkra nyújtani, mint egy deszkákból és szögekből összeállított színpadkép." A Bartók-mű előtt Ravel Bolerójára készült balettet láthat a közönség, ami a spanyol Ballet Espanol Ensemble előadásában, Lola Greco koreográfiájával kerül színre, ugyancsak 3D-s környezetben.

A vetített háttér készítéséért felelős Andrew Quinn, többek között a Mátrix, a Dark City és a Tomb Raider című filmek egyik alkotója. A számítógépes szakember két építésszel dolgozott együtt a látvány megteremtésén. Gian Marco Campanino és Marcella Gallotta hozták létre a vár főbb helyiségeit. "Hangulatukban a képek inkább egy sötét atmoszférát adnak majd a térnek, de aztán folyamatosan egyre szürreálisabb, álomszerű tájat ábrázolunk. A Bolero háttere inkább absztrakt, hiszen a színpadon is több a mozgás, a táncosokról nem szerettük volna elvonni a figyelmet. A fények itt is nagyon hangsúlyos szerepet kapnak majd."

A szoftver, amit az előadás során használni fognak, a Touch Designer nevet kapta, és Greg Hermanovic, a sidefx szoftver Oscar díjas feltalálója alkotta meg. Ezt a programot olyan filmekben használták már mint a Mátrix, a Dark City, az Eredet és a Harry Potter filmek. Ez a piacon fellelhető legkorszerűbb real time 3d/interaktív/hangfelismerő szoftver. Az alkotók ígérete szerint a látvány hatalmas mélység érzetét kelti majd a nézőkben. A virtuális, vetített tárgyak "kilépnek" majd a színpad mélységéből és szinte megérintik majd a közönséget. A szereplőket hagyományos lámpákkal világítják meg, így a polarizált lencsékkel tökéletesen látható lesz bárki a színpadon a 3D-s szemüvegen keresztül is.

Az alkotók szerint a legnagyobb kihívást az arányok megtalálása jelentette. Ennek kiküszöbölése érdekében mint minden televíziós, vagy filmes forgatáson, az előadás előkészületei során mindent újraalkotnak számítógépes grafikával, méghozzá a rajzfilmekhez használt technológiát követve.

Azoknak, akik már több Kékszakállú rendezést láttak, nem kell aggódniuk amiatt, hogy a zenekari hangzás szerepe csökken a látvány miatt. Komlósi Ildikó szerint épp ennek köszönhetően nem vész el a lényeg: "Ebben az operában a szólista nem engedheti meg magának, hogy akár csak egy pillanatra is oldalra fordítsa a fejét. Mindvégig arra kell koncentrálnia, hogy áténekelje a zenekart. Jobban szeretem a Kékszakállút koncertszerű előadáson énekelni. A mostani rendezés megadja nekem ezt a koncertszerű élményt. Ahhoz, hogy mindenhonnan jól látható legyen a vetített színpadkép, a tér első részét használjuk az interpretációra. Ez a vizuális rendszer összességében lehetővé teszi, hogy a tökéletes zenei és előadói színvonal megtartása mellett, kevés mozgással formáljuk meg a szerepet."

A nemzetközi hírű operaénekesnő szerint a 3D-s előadás egy hosszabb távú célt is szolgál majd: "Az operának élnie kell. Haladni kell a korral, olyat kell ajánlanunk a színházakban, színpadokon, amire bejön a közönség, sőt még a fiataloknak is tetszik, és azt mondják: "Ez érdekesnek ígérkezik!"

A(z) Magyar Állami Operaház előadása

Bemutató időpontja:

2011. szeptember 7., Magyar Állami Operaház

Stáblista:

Hozzászólások