A Legyek Jean-Paul Sartre első drámája, amely 1943-ban szinte egyszerre jelent meg a szerző főműveként számontartott Lét és a Semmi - Egy fenomenológiai ontológia vázlata című művével. A darabban sajátos filozófiai rendszerének érvényében egy klasszikus drámatoposzhoz, az Atreida ház mítoszához, azon belül is Oresztész történetéhez nyúlt vissza, hogy a szabadság mibenlétét járhassa körül, amely elgondolásában nem a mindenkori hatalom ügye, hanem az embereké.
Sartre Oresztésze független mindentől és mindenkitől: szabadságán kívül nincs semmije. Minden és mindenki idegen számára: nem fűzik emlékekek argosz épületeihez, népéhez és saját testvéréhez, a rabszolga sorba taszított Elektrához sem köti semmi. Gyökértelenségéből fakadó szabadsága súlytalan lebegésként veszi őt körül: arra vágyik, hogy rátalálhasson egy útra, egy tettre, ami csak az övé, ami által - akár a király gyilkosság bűnének árán is - felszabadíthatja hugát, “betöltve ezzel az űrt szíve helyén”. A Maladype Színház előadásában a Sartre-i elgondolás hangsúlya a politikummal átszőtt társadalomkritikáról az egyén belső életének, a “másikhoz” való kapcsolódás vágyának és
önnön szabadságának összeütközésére helyeződik. Euripidész, Aiszkhülosz, valamint Szophoklész klasszikusaiból is kölcsönözve, didakszistól mentesen kérdez rá az önmagunk magányos mivoltával való szembenállás és szembesülés felismerésének és megértésének örökérvényű problematikájára.
Jean-Paul Sartre: Legyek (Euripidész, Aiszkhülosz és Szophoklész műveinek felhasználásával)
Kreatív producer: Huszár Sylvia
A(z) Maladype Színház előadása
Hozzászólások