Színház

A néger és a kutyák harca

előadás, 2008.

Értékelés:

5 szavazatból
Szerinted?

"A néger és a kutyák harca nem Afrikáról és a feketékről mesél - nem vagyok afrikai szerző -, nem beszél a neokolonializmusról, és a rasszizmus kérdéséről sem. Az ember néha olyan helyekről mesél, amelyek metafora értékűek, az élet, az élet egy aspektusának a metaforái, vagy valaminek, ami számára súlyos és magától értetődő... Az én darabom talán Franciaországról és a fehérekről szól; ha távolról, egy másik világ felől szemléljük ezeket a dolgokat, néha megfejthetőbbé válnak. Mindenesetre három elszigetelt emberi lényről mesél, a világnak egy számukra idegen helyén, titokzatos őröktől körülvéve. Úgy hittem - és még most is úgy hiszem -, hogy az Afrika mélyén hallott hangokat, a nyugtalanság és magány territóriumát, amelyet ezek a hangok határoztak meg, olyan téma, amelyet fontos volt elmesélni." Bernard-Marie Koltés

A(z) Kamra előadása

Bemutató időpontja:

2008. május 15., Kamra

Stáblista:

Szereplők

Horn (építésvezető)
Alboury (fekete, titokzatos módon jutott be a telepre)
Leone (nő, Horn hívta ide)
Cal (harmincas mérnök)

Alkotók

Hozzászólások

FeHér ElepHánt 2008 okt. 21. - 17:02:59
A Néger és a kutyák harca Zsótér Sándor Kamra

Hullámbádog falak, vasúti trepnik, sejtelmes UV-fény a háttérben: Ambrus Mária újra reme-
kelt: semmi pálma, semmi dzsungel, ez a karvalytöke egyik afrikai építkezése, mintha a Hold-
bázison lennénk. Konténer-házikó fehéreknek, mozgó szoborrács-díszlet, csak a kutyaház
megnyugtató egy kicsit, amíg ki nem bújik belõle a félelmetes alakítást nyújtó Keresztes
Tamás. Koltes darabja rendkívül izgalmas, csavaros gondolkodásmód, õrületes szövegek, a
figurái pedig a színvalóság dermesztõ abszurditását hordozzák. Az ifjú színész teljesen új ar-
cát láthatjuk: keserûen lebiggyesztett száj, heves deklamáció, csapzott haj, megkínzott lé-
lek, amely a kudarcos depresszió és a hiszteroid öngerjesztés kelepcéjében vergõdik. Káp-
rázatos monológjai hihetetlenül szuggesztívek, dinamikája, tempója hibátlan, teljes színpadi
létezése feledhetetlen élmény! Méltó párja a végre képességeinek megfelelõ szerephez ju-
tó Tóth Anita, akit a Periklész óta csak azért nem ünnepelhettünk, mert nem kapott nor-
mális játéklehetõséget. Különlegessége most maradéktalanul érvényesül a dzsungelbe poty-
tyant párizsi nõ alakjában. Csúcsjelenete a "külföldi" nyelveken, azaz németül és afrikánul
folyó szerelmi párbeszéd, amelyben hiányos germánját Goethe Erlkönig-ével turbósítja fel.
A Néger és az Öreg esetében nem ártott volna a szerepcsere: a triplaszaltót mindig a leg-
jobb ugorja, nem ?!? Így Horn szerepének nagyrészt megoldatlan maradt, igaz, örülhettünk
Fekete Ernõ-nek, aki szokatlan szerepben, visszafogottságában mutatta meg kivételes színé- szi erejét. Tallér Zsófia oroszlánbõgés nélkül képezett ijesztõ zenei hátteret és jó, hogy
volt szünet: Ungár Júlia fordításából nagy kár lett volna egyetlen szót is kihagyni. Zsótér
Sándor nagy évadot zár ezzel a rendezéssel, az Öreg hölgy és az Octopus után, immár a
harmadik remekmûvel tetõzve szárnyalását.