Színház

A nevetés iskolája - Amphitryon

előadás, magyar, 2010.

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?

Mit tegyünk, ha a csatából váratlanul hazatérve azt látjuk, hogy kedvenc hintaszékünk úgy billeg, mintha most ugrott volna fel belőle valaki? Ha az asztalon a félig teli borospoharunk, peremén egy zsíros száj nyoma? Édes kis feleségünk ajkán pedig egy gyöngéd harapás nyoma, és az arca úgy tüzel - ismerjük ezt, haj! -, mint minden átvirrasztott szerelmes éjszaka után? Nos, mit tegyünk? Fojtsuk meg az asszonyt, vagy igyuk ki a pohárból a maradék löttyöt, és adjuk be a válópert? De mi van akkor, ha az imádott asszony ekkor az ölünkbe veti magát, és a fülünkbe súgja, hogy ez volt a legszebb éjszakánk? - Kinek? Kettőnknek?! Mi van?! Hiszen éjjel még a csatatéren voltam: nem voltam itt! - Dehogynem voltál, hm - pislog az asszony. Dőljünk a kardunkba? Vagy nevessünk egy akkorát, hogy a világ beleremegjen, és holtan potyogjanak le a madarak? Nevetni jobb, mint sírni, fogat csikorgatni. Nevetni - szabadság! Moliere vígjátéka a régi szép, antik időkben játszódik. És úgy látszik, már akkor is megvolt az a jó szokásuk az isteneknek, hogy leereszkedtek közénk, érdemtelen halandók közé, hogy boldoggá tegyék áldozatukat. És nem volt pardon: boldognak kellett lenni!

A(z) Jászai Mari Színház, Népház előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Vélemény:

szavazat: 8/10 2010 máj. 14. - 15:08:33
2010 máj. 14. - 15:08:33
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál-------- www.toptipp.hu-------------------- AMPHITRYON--------- Harsányi Sulyom László--------- Tatabányai Jászai Mari Színház---- Az Éj /Királynõje/ miniautóval érkezik, a csatából hazaigyekvõ Aphitryon mopeden, Petri Gyögy magyarítása jelenkori kiszólásokkal ékes, az ókori atmoszférát Máté Péter slágerek oldják. Harsányi Sulyom László kikerülte a drámában rejlõ abszurd mélységeket, a hangsúlyt a szerepcserék, személykettõzõdések komikumára helyezte. Így jókat nevetünk a póruljárt embereken, igaz, eszünk ágába sincs a hatalmukkal visszaélõ isteneknek drukkolni. Herczeg Tamás Merkúrja már a kezdés elõtt ott beszélget a nézõkkel az elsõ sorokban, laza, könnyed és energikus, fölényesen páholja el a mit sem sejtõ Sosiast, akit Egyed Attila alakít a maga erõteljes színészi karizmájával. Jól mutat az átdíszletezõk narancs-sisakos népi csapata, õk végig részesei a játéknak, sõt, még énekelnek is a zárókórusban. Az elsõ felvonásban exponálódik a helyzet, a csúcspontot Fazakas Júlia képezi, aki nagyária helyett a "Most kéne abbahagyni" sziporkázóan hatásos eléneklésével jelenti be a szünetet. A jupiteri kegyekben többször is részesített Alkméné, Szilágyi Katalin szuggesztív jelenléte túlmutat a naiva-szerepen, robbanékony kitörései drámai erõket sejtetnek. Nagyszerûen érzékelteti a megalázó becsapottságot, melynek keservét legfeljebb a fõisten arcába vágott hidegtál enyhíti. Érdekes mozzanat az, mikor az ágyrajáró Jupiterrõl is kiderül: õ is csak egy dublõr..., - avagy talán a mikrofon elõtt ágáló politikus-istenség a megtévesztõ csaló?!? Az elõadás legjobbja Márton Eszter, akinek egyetlen vijjogó beszólása eldönti egy jelenet sorsát, aki átütõ vehemenciával regulázza meg szerencsétlen élte párját. Hiába, a Nagy Kaposvári Iskola...!!! Fantasztikus dolog Õt itt látni, ebben a felfelé tartó fiatal társulatban, de ugye megértik, kedves tatabányaiak, hogy nagyon szeretnénk vele, majd még valamikor, a legendás kaposvári deszkákon is találkozni! A szívmelengetõ fináléban Fazakas Júlia páratlan kommunikációs készséggel énekelteti meg a közönség néhány tagját, hogy aztán a záróképben már a teljes nézõtér daloljon együtt a színpaddal, ami azonban nem csökkenti a hosszan ünneplõ taps tombolását.