Programkereső
Színház

A szív hídjai

színmű, magyar, 2013.

Értékelés:

17 szavazatból
Szerinted?
1 hozzászólás

1965. Amerikai kisváros. Egy nő, aki Olaszországból Amerikába költözött, hogy régi terveit feladva, feleség és anya legyen egy farmon. Egy férfi, aki a National Geographic számára készít fényképeket a környék fedett hídjairól. Egy véletlen találkozás, amelyből megrendítő szerelem lesz. Sorsuk talán mindig egymás felé tartott - még ha nem is tudtak róla. Négy napjuk van rá, hogy gyökeresen megváltoztassák egymás életét. Lehetséges ez?

A Madison megye hídjai Robert James Waller nagy sikerű regényének filmváltozata Meryl Streep és Clint Eastwood főszereplésével meghódította az egész világot. Magyarországon először Udvaros Dorottya és László Zsolt kelti életre a felkavaró történetet.

Az előadás az Óbudai Társaskör és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésével jött létre, Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre. Támogató: Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata

A(z) Orlai Produkciós Iroda előadása

Bemutató időpontja:

2013. június 29., Orlai Produkciós Iroda

Stáblista:

Szereplők

Udvaros Dorottya profilképe Udvaros Dorottya László Zsolt profilképe László Zsolt Járó Zsuzsanna profilképe Járó Zsuzsanna Chován Gábor profilképe Chován Gábor

Alkotók

Ajánlók és kritikák:

Hozzászólások

Spoiler
8/10
FElepHánt 2013 júl. 09. - 18:12:42 8/10
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
A SZÍV HANGJAI Novák Eszter Orlai Óbudai Társaskör
A testvérpár döbbenten olvassa az anyai végrendeletet. Még hogy a Madison-hídról dobják a folyóba hamvakat! Tisztességes ember nem csinál ilyet! - háborog a negyvenes férfi, aki még azon is háborog, hogy anyjának anno volt egy négynapos kalandja. Chován Gábor
céklavörös fejjel dühöng, empatikusabb leánytestvére, Szamosi Zsófi, keserû keménysége ellenére megértõbb.
Megjelenik Udvaros Dorottya: elsõ mozdulataiból megérezzük, miért is vagyunk itt ezen az estén. Nem szép, beszürkült vidéki asszonyság, fürgén intézi a házi teendõket, gépies belenyugvással várja a néhány napos egyedüllétet. A laza nemtörõdömséggel felbukkanó fotográfus olyan, mintha egy másik bolygóról jönne. Hetykén utazgat munka közben, ide oda bekukkant, lesi a tájakat, embereket, most éppen ebbe a félig üres házba toppan be.
Lassan épülõ, egyre érdekesebb kapcsolat alakul, az útbaigazítás vacsorába, a fényképezés tétova ölelésbe torkollik. "És akkor csak úgy leszáll a vonatról, mert megtetszik egy táj?!?" - csodálkozik a nõ, a két
világkép fényévnyi távolságát percek alatt oldja a váratlanul feltörõ vonzalom. A fotósnak legfeljebb kaland, László Zsolt azonban az elsõ összenézéstõl érzékeltetni képes egyre fokozódó, mélyebb érdeklõdését.
Novák Eszter átgondolt koncepcióval dolgozza ki a gyorsan változó szituációkat, minden szónak, gesztusnak pontosan értelmezett súlya van, a két színész összhangja, kölcsönössége bámulatos. A képeket, a megszokott zenei anyagokon messze túlmutató improvizatív
invencióval Vázsonyi János szaxofonjátéka köti át. Jazzesen tempós, bluesosan komor, lüktetõ ritmusú, merengõen poétikus: avatott beleérzéssel teremti meg az elõadás lírai atmoszféráját.
Ezt a darabot agy franciának kellett volna megírni! A vége felé nyúlós melodrámába torzít a hiteltelen amerikai giccséria, ostoba túlzások rontják le a gyönyörûségesen felszárnyaló produkciót. A legjobb régi hangjára rátalált Udvaros Dorottya egy rövid monológgal
még visszavarázsolja a poétikus valóságot. Autóval mennek a hazatért családdal, a fotós öreg Chevroletje húz elõttük, a keresztezõdésnél indexel és lassan kigurul a képbõl. Emléke örök, ahogy a színésznõ csodálatos alakítása is.
Válasz

Értékelés:

17 szavazatból
Szerinted?
1 hozzászólás