"A produkció egészen eredetien gondolkodik szövegről, történetmesélésről, szituációról, jelenetezésről, színpadi időről, játéktérről, hatásdramaturgiáról. Mégsem ínyenceknek szánt hermetikus tanulmány, több annál: katartikus előadás." (Perényi Balázs, Ellenfény, 2007./8-9.)
Wedekind A tavasz ébredése című 1891-ben írt darabjában a család, az iskola és az egyház kontrolláló, szexualitást tagadó szabályrendszere ellen lép fel, és bemutatja, hogyan torkollhat gyerektragédiába az ösztönök elfojtására irányuló szorongató ellenőrzés. A darab a kor erkölcsi sivárságának leleplezésével, a serdülőkori nyílt szexualitás ábrázolásával meglehetős botrányt váltott ki.
"A koreográfus-rendező kihagyta a Bányai Geyza-fordította szövegből az iskolai képeket. A szülők jeleneteit is átcsoportosította. A rendező mértékkel, tömören belestoppolt a szövegbe. Átvetette a hangsúlyokat. Az elsikkasztott nemi felvilágosítás, a vaskalapos oktatók, a szűklátókörű szülők helyett a fiatalok lázas ismerkedése a világgal áll az előtérben. Közeledések, elriadások, suta próbálkozások, tévutak, nekibátorodások, összeomlások, pánikok, rohamos magányba merülések, kétségbeesések, hisztériák, elragadtatottságok, szerelmi kísérletek, a világ kis lépésekkel birtokbavételei - mind szabatos, sűrű mozdulati jeleket kapnak az előadásban. A rendezésben nincs okoskodó spekuláció, öntetszelgő művészkedés, nincs moralizálás. Ihletett pontossággal ábrázol az előadás. Az erjedő fiatalok beharcolják magukat az álszent világba. Horváth Csaba értelmezése kitágítja Wedekind szatíráját, amelyik szerint a felnőttek szemforgató világa rossz. Horváth szerint rossz a világ. Teli fenyegetésekkel. Lehet, hogy van megoldás, de nem mondja ki, mi az." (MGP_szinhaz.hu)
A(z) Forte Társulat előadása
Hozzászólások