A megismerés azonban tragédiába fullad - mint minden vállalkozás, amely megkockáztatja az előírtakkal való incselkedést. Az ifjak tragédiája így válik világrendünk tragédiájává. Wedekind megejtő gyermektragédiájának színpadi változata azt az expresszionizmust követi, amelynek jegyében íródott a darab maga. Ezt a stílusjegyet kívánja felerősíteni a rendező, illetve díszlettervező és koreográfus. A színpadkép eleinte az üres tér a mögötte meghúzódó körfüggönyökkel; majd egy, az ifjak által színretaszított, túlméretezett zongora, amely megtöri az üres térből áradó harmóniát. Jelenlétével kísért, fegyelmez, és gyilkol akárcsak az ottfelejtett, idejétmúlt törvények. Mindenekelőtt azonban lázadásra késztet. A szexuális forradalom következtében érvénybe lépett álszabadság ugyanúgy feljogosít bennünket a lázadásra, mint a szabadság elöli teljes elzártság. Az Anca Bradu rendezte előadás meditáció a testről - amely bármennyire kivetkőzött sokszázados önmagából - kiköveteli magának azt az előjogot, hogy időről-időre újrafogalmazzuk őt.
A(z) Kisvárdai Várszínház És Művészetek Háza előadása
Hozzászólások