Színház

A tüzes angyal

előadás, magyar, 2010.

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?

Új szereposztással, a főbb szerepekben Bátori Évával és Haja Zsolttal, Medveczky Ádám vezényletével tartja repertoáron az európai operaházakban is kuriózumnak számító Prokofjev operát, A tüzes angyalt a Csokonai Színház.

A megszállottságról szőtt történetek világéletében foglalkoztatták Prokofjevet, A tüzes angyal azonban az ő életművében is egyedülálló. Különleges vonzereje érzelmi intenzitásából fakad, és Prokofjev operái közül ez a mű kerül a legközelebb ahhoz, hogy felvillantsa a szerző emberi arcát. Az emigrációban élő Prokofjev maga írta a librettót francia nyelven a szimbolista regényíró, Valerij Brjuszov misztikus középkori története alapján. A XVII. században játszódó misztikus történet fantasztikus vízió ördögökkel, angyalokkal, mágiával, álommal és valósággal. A mű főszereplője, Renata belső konfliktusba kerül a szellemi és a fizikai világgal, gyermekkora óta él benne a "tüzes angyal" képe, egy lángoló alaké, egy szellemé, Mádielé. Renata beleszeret Otterheimi Heinrich grófba, aki szakasztott olyan, mint Mádiel, vagy ő maga a "tüzes angyal". A gróf elűzi, Renata szeretet és remény nélkül kóborol a világban, látomásai a kolostorba is elkísérik. Az asszonyt boszorkányság miatt máglyahalálra ítélik. A tüzes angyal zenéje megdöbbentően mozgalmas és sűrű szövésű, a tiszta áttetszőség és a túláradó hangorgia ötvözete teszi izgalmasan megkapóvá az operát.

A(z) Csokonai Színház előadása

Bemutató időpontja:

2010. november 5., Csokonai Színház

Stáblista:

Hozzászólások

7/10
FElepHánt 2010 nov. 06. - 21:29:18 7/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál------- www.toptipp.hu--------------------- A TÜZES ANGYAL------ Szergej Prokofjev ------- Debreceni Csokonai Színház--------------- Nem csoda, hogy többen is visszarettentek a mû bemutatásától: a zseniális zongoraversenyeivel szerzõként, elõadóként brillírozó Prokofjev kamaszos hévvel dobálta össze a librettót, jó két óra áriázgatva vonszolódik, a szituációról csak elbeszélések tudósítanak, némi misztikus katyvasszal körítve. Ha Serge-nek lett volna egy mezei dramaturgja, netán társszerzõje, bizton nem engedte volna ezt a cselekményszegény ürességet. Nem ártott volna egy invenciózusabb rendezõ sem, aki például az elsõ, tízperces Renata-ária alatt megjeleníthette volna az elmondottakat: a gyermekkori játszadozást a Tüzes Angyallal, a bakfiskor idején szexuális csábítóként, Heinrich gróf képében visszatérõ szép Mádielt, majd a szakítás keserves perceit. Démonikus pantomim kerekedhetett volna, fénnyel-mozgással kábító látomás, amely csak elmélyítette volna a fantasztikus Cristina Baggio szenvedélyes énekének drámaiságát. Silviu Purcarete, felismerve a szövegkönyv gyengéit, magát Mefisztót állítja rendezõként a színpadra, aki Doktor Faustus-nak játszatja el, emberi bohózatként a történetet. Jó ötlet, hiányos megvalósítás. Hol van a humor? Hol vannak a groteszk szélsõségek, melyek enyhítenék a váratlan fordulatok esetlenségét? Bohócmaszkos, állandóan cigarettázó csopik, idétlen forgózások, maszk-túltengés, dermedt unalom. A Kabaré-musicalbõl szalasztott, néma Lucifer szerteszét tébláboló figuráját Trill Zsolt eleveníti meg: a nyögvenyelõs rendezõi elképzelés hézagait káprázatos arcjátékkal feledteti, ez különösen jól fog érvényesülni TV-közvetítés közelképeiben, amely remélhetõleg fõszereplõvé avatja, elterelve a figyelmet az operatõrileg amúgy is hálátlan énekesi tátogásokról. Ami a zenét illeti, elementáris! Az Ördögi látomások-kal debütáló szerzõ, a démonokkal viaskodó lány hiszteroid kitöréseiben félelmetes énekbeszédet komponált. Az õrület csúcspontján, a szoprán vijjogó dallamíveit brutális tuba-lépések ellenpontozzák, de a köznapi megszólalások is kivételes erejûek. Hangsúlyozottan kell kiemelni a Kocsár Balázs dirigálta Debreceni Filharmonikusok nagyszerû teljesítményét, amely a sûrûn szõtt partitúra ismeretében szinte hihetetlen! A párbaj-kép monoton dübögésû, "martellato" zenéjének végzetes száguldása ismerõs Prokofjev III.szimfóniájá-ból, sajnos, a színpadon csak aranyfóliába mártott tõrvívók lézengtek gigászi élethalálharc helyett... Kiválóan helytálltak a Csokonai Színház énekesei is. A Zárdafõnöknõ epizódját a széphangú Kun Ágnes Anna lendületes játékkal hitelesíti, Kóbor Tamás Mephistopheles-e még az annyira hiányolt abszurd komikumot is felvillantja. Nehezen értelmezhetõ szerepében Cselóczki Tamás vokális erejével triumfál, Bódi Marianna Jósnõ-je az átélés belsõ sugárzásával, az éneklés koherens egységességével ingerel elragadtatott tapsra. Mostohán bánt a szerzõ Ruprecht szólamával, az akaratgyenge lúzerség meg teljesen idegen délcegen fiatalos alkatától, - Haja Zsolt ennek ellenére megkerülhetetlenné teszi figuráját. Az inkvizíciós kép, helyenként rosszízû orgiába forduló, eszement forgatagában a versenyszereplõ Cseh Antal kevésnek bizonyul a felfokozott lelkesedéssel játszó-éneklõ kórussal szemben. A Csokonai Színház kórusa kihasználja a pompás lehetõséget és megszállott hévvel, óriási energiával teremti meg a zárókép feszültségét. Az est hõse, a páratlan muzikalitású Cristina Baggio, Renata szerepében fantasztikus színészi alakítással hatványozza elementáris szuggesztiójú éneklését. Játékában a karakter inditékai világosan kirajzolódnak, a megszállottság gesztusait is a lendület és a pontosság kimunkált arányossága jellemzi, az átütõ forték mellett sejtelmesen lebegnek a hajlékony piánók. (Ha kellett volna, ugyanilyen intenzitással képes lett volna mindezt parodisztiku- san megjeleníteni...) Minden bizonnyal az idei ARMEL Operaverseny nagy esélyesét láthatja benne az a 160 milliós nézõtábor!
Lakatos Mónika - Romanimo
2019. november 12., 19:30 Lakatos Mónika - Romanimo

Évszázados roma balladák és ritmusos pergetők a Müpában.

Jegyvásárlás