Színház

A vadőr

előadás, magyar, 2010.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

A Pokoli kamaradarabok-trilógia befejező része. A szenvedély szenvedéstörténete, az ágy titokzatos tárgya. Duplafenekű világ, a regény ellenében is.

A(z) Stúdió "K" Színház előadása

Bemutató időpontja:

2010. december 29., Stúdió "K" Színház

Stáblista:

Szereplők

Constance Chatterley
Mrs. Bolton
Clifford Chatterley és Oliver Mellors

Hozzászólások

9/10
FElepHánt 2011 jan. 28. - 09:49:57 9/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál------- www.toptipp.hu--------------------- A VADÕR------------------------ Tamási Zoltán ------------------------ Stúdió K------------ Venyicskát imádtuk, végig is utaztuk, majdnem alkoholmentesen a Moszkva-Petuski vonalat, Bernhardot emészteni szenvedés vala, de megérte, a Chatterleyt másodszor hagytuk minap félbe: legfeljebb szirup. Török Tamara alkotó közremûködésével Tamási Zoltán-nak azonban sikerült rövid jelenetekbõl álló, filmszerû matériává gyúrni a hajdani bestsellert. Frappáns dialógusok, narrátor a rádiókészülékbõl, két helyszín egy szûkös színpadon. A kor és a társadalmi helyzet mellõzésével a kapcsolatokra, érzelmi viszonyulásokra fókuszál, de ha nem annyira Lord és Lady, akkor a vadõri státusz sem esik olyan távol... A hiányérzetet növeli, hogy Kakasy Dóra egyáltalán nem a felsõ osztályba tartozó dáma, szinte semmi sem különbözteti meg a teát szervírozó titkárnõtõl. Ha nem is sugározza valamely elõkelõ nevelde disztingvált auráját, a naív kíváncsiságból induló érdeklõdés viharos /v/ágybaszökését kitûnõen játssza el. Pontosan rajzolja meg azt a változást, melynek során, feltámadó nõiessége, a kényszerítõ erotika érleli döntésképes felnõtté. Egy országot egy érintésért!, mely nek pótolhatatlan ereje világosodik meg Homonnai Katalin Mrs.Boltonjának, a férjével megélt röpke boldogságára emlékezõ monológjában. A rendezés komoly erénye a kreatív tárgyhasználat: egy bõrönd, egy vasrács, egy takaró rejt titkos tartalmakat, az általunk mindig rettegett szex-jelenetek pedig mesteri animációval emelkednek poétikus szférákba. Ebben óriási segítség Monori András zörejbõl, zúgásból teremtett konkrét zenéje: sistergõ kohó, dübögõ nagykalapács, szikrázó érc, tomboló fergeteg hangzatai szervülnek elementáris erejû "hangzó folyamat"-tá. A fokozódó szenvedély cerscendója a gyönyör csúcspontjában tetõzik, beleremegnek a falak, megbillen a hitvespári kép, vihart kavarnak a lengõ polc-ajtók, ledõl a kerítés, az ördögi vaskályha pedig té- bolyultan lengve, veszett ütemben döngeti az ágy acélkeretét. Felsõ ágyon lebegõ Isten volt a Szkénében, Bábelnában zord csinovnyik, több száz extrém alakban láthattuk a legkülönfélébb produkciókban. Nem fért a különcség bõrébe: szerepeket alkotott magának, darabokat, színházat, hogy többet tudjon mutatni a bármennyire is izgalmas vonalrajzoknál. A letaglózó Jerofejev-kálvária, majd a döbbenetes Színházcsináló után most két szereppel kedveskedik magának: a vaskohászatba szerelmesedett nagyúr és a kegyelemkenyerén tengõdõ, bányába rokkant vadõr, - eroszhiányos szellemi gazdagság versus beletörõdõ szegényember, akinek egyetlen kincse van, igaz, azt Sir John Thomasnak hívják és acélos tüzessége magasan veri a Martin-kemencéét. A két kontrasztos szélsõség tágra nyitja Tamási Zoltán színészi spektrumát, a szelíd, ám férfiasságában egyre öntudatosabb Oliver Mallors mesterlövésztõl a monomániás technokratából kétségbeesésbe bénuló Lordig. Megszólalásainak regisztere is hasonlóan széles, az "Óh, az angol tavasz!" ábrándos költõiségétõl az artikulálatlan dühkitörésig. Nem várt Godot-ra, inkább talált magának beckett-i figurákat: három remeklése után felajzva várjuk a folytatást...