Színház

A Vendel tragédiája

előadás, magyar, 2006.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

"Terveink szerint az előadás elején megöljük a közönséget, hogy aztán a továbbiakat már halottként láthassák. Persze félelemre semmi ok, hiszen a darabbéli figurák nagy része is jobblétre szenderül már jóval a kezdősorok előtt. Aki meg nem - például a főhős - az is pillanatok alatt erre a sorsa jut. Csak hárman ússzák meg - egyelőre - Kármen, a gyilkos, Író, az író (bár őt is majdnem agyonveri a címszereplő) és Bucika, a falusi kurva. De csitt, a sztoriról ennyit, a többiről majd helyben.
Ezúttal egy immáron hat éve elkezdett - általam "létértelmezős"- nek aposztrofált sorozat hatodik darabját tárjuk a mélyen tisztelt nagyérdemű elé. Ezek mindegyike az emberi egzisztum egy-egy lényeges szegmensét vizsgálva próbált rákérdezni a létezésre, illetve próbálta azt egyáltalán egy önmagában való kérdésként felfogni, szinte kizárólag csak a nem-anyagi aspektusra koncentrálva." (Jámbor József)

A(z) Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Szereplők

Vendel (szobafestő Catherina Howard, VIII.Henrik 5.feleségének szelleme)
Író (fiatal, fővárosi író)
Buci (szőke pincérnő)
Kármen (Vendel felesége)
Curtis W. Csiga-Biga LeMay (démon, ezredesi rangban; Farkas; démon, ezredesi rangban;elencei, tükör)
Tangó Lajos (halott karosszéria-lakatos)
Hülyegyerek (sírásó)

Hozzászólások

FElepHánt 2010 máj. 23. - 12:44:31
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál-------------- www.toptipp.hu---------------------- VENDEL TRAGÉDIÁJA------- Jámbor József ------ Tóth Joczó -------- Zsámbék 2006---- Milyen darab is lehet az, amelyben a Hösss az elsõ felvonásban meghal ?!? De talán normális mû volt Garaczi Csodálatos Vadállatok-ja, avagy Filó Vera Szobalánya? Jámbor József csalhatatlan érzékkel találja meg a magyar dráma legfrissebb, legmerészebb és szerencsére legértékesebb "vad"-hajtásait és mindig megalkotja találó megjelenítésük extrém formáját. A Zsámbék-London-i busz után most az írói képzelet szédítõ hullámvasútján utazunk, szemünk láttára születik meg Vendel története, aki kínzattatik, gyilkoltatik, temettetik, hogy végül a sírban se legyen nyugta és kísértetként járja be a zsámbéki RakétaBázist. Abszurd, de a való világ elemeibõl merít, alpári humor, amely nem rest kikacsintani a magas irodalom nagyjaira. A fürdõkád, a kocsma és a koporsó erõterében, a szellemvilág baljós háttere elött zajlik Tóth Joczó jutalomjátéka. Nincs az az õrült szituáció, amit ne tudna hihetetlenül izgalmassá tenni, ezer gesztusból építkezik, nála a lehetetlen is annyira hiteles, amennyire leghétköznapibb mozdulatát is a poézis transzcendenciája lengi át. Kisstílû, hitvány, esendõ, szánalmas, de bármit tehet, csak szeretni tudjuk, mert saját kiszolgáltatottságunkat ismerjük fel, tévelygéseink, tévedéseink égi tüköre Õ. Egy nagy színész, aki kisemberi fõszerepeiben az emberi nagyságot mutatja fel, éppúgy, ahogy a legkisebb szerepet is felejthetetlenül naggyá képes tenni varázslatos játékával. Méltó társra talált a fiatal fõvárosi írót lendületes eleganciával alakító Vranyecz Artúr személyében, aki a figura bonyodalmasságát változatos eszközökkel érzékeltette. Feltûnt Kis Gergely Máté drabális verõleánya és katatón hülyegyereke, szobalányból kocsmatündérré visszaminõsítve is megõrízte szuggesztív báját Szoták Andrea, a sugárzó színészi jelenlét páratlan mintaképe. Az extrém helyszín adottságait a rendezõ kiválóan hasznosította, a tempó adagolása annyira tökéletes volt, hogy szinte magunktól ugrottunk fel, a következõ stáció felé igyekezve. Cserna-Szabó András kísérletét Jámbor "Dzsózi" József rendezése emelte ez egekbe, az utolsó rész "szellemes"-sége még így is sok volt egy kicsit. De hát ezen a legkönnyebb javítani, egy méretes kihúzó-tollal, mert maga a produkció megér még egy misét, itt, vagy valamely befogadó intézményben, esetleg "Joczó mennybemenetele" alcímmel...