Színház

A vihar kapujában

játék, 2 felvonás, magyar, 2011.

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?

Három ember egy romos szentélyben. Vihar és világégés elől menekülve, megidéznek egy történetet. Két dolog tudható biztosan: a Feleség megerőszakolása és a Férj halála. Hogyan történt? A Férj szelleme, Feleség, Rabló és szemtanú különbözőképpen vall a bíróságon.
... végzetesen beleszorultunk a saját, szubjektív világunkba, s mindannyian másképp éljük meg a valóságot, [...] a "szerep" a "persona" rásült az arcunkra, kifelé élünk, s ettől tudatunkat nem valódi lényünk, hanem a szerep határozza meg. - mondja Müller Péter a darabról. Mert az ember képtelen megszabadulni önző énjének káprázatától... Én!... Én!... Én!... Mint karóhoz kötözött kutya, úgy forogtok a szó körül! - mondja Müller Péter a darabban.

A(z) Budapesti Kamaraszínház - Ericsson Stúdió előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Hozzászólások

gulyasi 2012 márc. 20. - 22:57:49
Csodálatos, fantasztikus, elragadó, elgondolkodtató. Számomra hatalmas és mély élményt nyújtott a darab, a színészek játéka, az egész egyben. Köszönöm szépen.
10/10
surviver 2012 márc. 05. - 10:31:15 10/10 Előzmény jpforgas
Kitûnõ, különleges darab, igazi csemege. Németh Kristóf és Mesterházy Gyula különösen jól játszott, de mindegyik szereplõ tökéletes volt.
10/10
jpforgas 2012 febr. 23. - 03:33:53 10/10 Előzmény FElepHánt
Nagyon szorakoztato, izgalmas es kitunoen rendezett darab, mind a hat szinesz lebilincselo alakitast nyujt, es Csiszar rendezese pontosan es huen reflektalja a darab filozofiai uzenetet. Szivesen megneznem megegyszer, mindenkinek ajanlom!
8/10
FElepHánt 2011 dec. 10. - 12:41:07 8/10
FeÍHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

A VIHAR KAPUJÁBAN Csiszár Imre Budapesti Kamaraszínház

Kurosawa alapfilmje meghatározza hozzáállásunkat, de Müller Péter színpadi változata, a négy variáció mentén igen szépen bontja ki a gondolati tartalmakat is. Ehhez hûen a rendezõ Csiszár Imre is maradéktalanul érvényesíti az igazság relativitásának taoista filozófiáját, noha számos vonatkozásban feleslegesen terheli a darabot. Sok a hangoskodás, ez nem a régi Nemzeti, minek ordibálni egy tenyérnyi színpadon? Frappáns a kirántott kardok
szisszenõ csusszanása, de borzalmas a tízszeres hangerõvel megkonduló harangszó, vagy a befejezõ hangorkán.
Szerencsére a színészek többsége nem követi az erõltetett deklamációt, Kocsó Gábor, tõlle igazán szokatlan ódon, kicsit sok, ám ez nem csökkenti karcos hitelességét, Mesterházy Gyula átélt tisztasággal szólaltatja meg a szentenciái mögé bújó szerzetes õszinte rettenetét. A feledhetetlen Toshiro Mifune szerepében, Varga Zoltán erõteljes egyénisége uralja a színpadot, hõsködése, elgyávulása, cinizmusa és kéjvágya egyaránt hatásos szuggesztivitással jelenik meg.
A józan emberséget képviselõ favágóként Dolmány Attila remekel, egyedül Õ töpreng el a váratlan fordulatokon, állandóan beavatkozik a játékba, rámutat az ellentmondásokra, a végén pedig szinte a közönséggel együtt elemzi végig a valós/?/ történéseket. A sors végzetes viharában egyedül az Ö érzékeny tekintete sugároz egy piciny reménységet.

Elgondolkodtató, értékes elõadás, de azért érdemes Akutagavá-t is újraolvasni.