Színház

A vizsgálat

felolvasószínház, magyar, 2013.

Értékelés:

4 szavazatból
Szerinted?

A jeles német szerzőt, akit Magyarországon leginkább Marat/Sade darabjáról ismernek - mely Ács János rendezésében és a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásában bejárta a világot és sikerei révén jelentős mértékben hozzájárult a cenzúra lazulásához - hazájában talán leginkább A vizsgálat című műve alapján tartja számon a művelt átlagpolgár.

A frankfurti auschwitzi per jegyzőkönyvéből készült dokumentumdrámát 1965-ben 14 német színház mutatta be ugyanazon az estén Keleten és Nyugaton is, s az ősbemutatóval egy pillanatban hangzott fel a szöveg angol fordításban a Royal Shakespeare Companyban is. Az Auschwitz borzalmait, a hatmillió zsidó kiirtásának fázisait dokumentarista hűséggel, ugyanakkor emelkedett költői formában bemutató mű kardinális szerepet játszott Németország történelmi múltfeldolgozásában, a modern Európa eredendő bűnével való szembenézésben.

Szomorú tény, hogy Magyarországon ez a szembenézés máig nem történt meg igazán, aminek egyenes következménye a mai szélsőjobb Európában szinte páratlan térnyerése, a rasszizmus már nem csak szavakban, hanem gyilkos tettekben is megnyilvánuló tombolása, s a többségi társadalom javának mély, cinkos hallgatása.

A dokumentumszínházi előadásairól ismert független teátrum, a PanoDráma a holokauszt emléknapján, 2o13. április 16-án a Nemzeti Színházzal együttműködésben a nagyszínpadon mutatja be az itthon rendkívül ritkán játszott művet egyszeri alkalommal felolvasószínházi formában mindkét színház művészeinek részvételével.

A produkcióhoz színész-igazgatóik révén csatlakozik a Katona József Színház és az Örkény Színház is.

A(z) Nemzeti Színház előadása

Stáblista:

Vélemény:

szavazat: 10/10 2013 ápr. 21. - 19:20:47
2013 ápr. 21. - 19:20:47
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
A VIZSGÁLAT  Lengyel Anna PanoDráma Nemzeti
A frankfurti Auschwitz-per vizsgálóbírói székébõl Csákányi Eszter teszi fel kínosan éles kérdéseit. A tanúk és vádlottak sorában jeles színészek és a legjobb színigazgatók ülnek.
Bezerédi Zoltán keményen vádló ügyész, de hasonlóan szuggesztív a vádlott hóhér szerepében. Urbanovits Krisztina is kettõséletet él, mint fogoly megrázóan vall, mint védõ, pofátlanul érvel: "Ezek szerint nem mindenki halt bele a kínzásokba..."
Peter Weiss, jegyzõkönyvek alapján íródott, eposzi énekekbe rendezett színmûve mesterien ragadja meg a drámai csomópontokat, élesre hegyezi a jelenetek végét, saját szavaikkal karakterizálja a vádlottakat. "A rendfenntartás érdekében tettem", "Kísérleteket végeztem "- vallja a szadista kínvallató és a gyermekeket fenol-injekcióval halálba küldõ doktor. Szamosi Zsófia elmondja a nyújtóra függesztés purgatóriumát, Mácsai Pál szavaiból elõször értesülünk az állócellákra ítéltek kéthetes kínhaláláról.
Azt hisszük mindig már mindent tudunk, evidencia a holokauszt, a megsemmisítõ tábor, a gázkamra. De a szikáran dokumentált részletek mégis letaglóznak. Nem lehet eleget hallani ezekrõl az emberiség elleni bûntettekrõl! - Még hogy eleget... Hiszen nálunk az elhallgatás tabuja, a történelemhamisítás fokozódása dívik, hol vagyunk még a kibeszéléstõl, az elfogadó feldolgozástól!
Az "egyszerû" német ember semmit sem tudott... A cyklon-gázt szállítósofõr vidáman cigarettázva, sétálgatva lazította gémberedett izmait a gázkamrától húsz méterre, a kirendelt ügyész csak a "tábor-korrupció"-t vette észre: az õrök kilószámra vágták zsebre , a hullákból a szigorúan állami célokra "kinyert" fogaranyat. Nagy Zsolt hétköznapi realitással mesél a közkatona munkájáról, Alföldi Róbert szemtanúként cáfolja a ködösítõ állításokat.
Lengyel Anna héroszi munkája a színre állítás, a szereposztás, a szervezés, a pótolhatatlanul fontos esemény létrehozása. Tapsolni nem lehet, ez nem elõadás, ez kiáltvány, ez hitvallás az embertelen eszmék ellen. De jó is lenne, ha ugyanúgy elindítaná a megtisztulás folyamatát, ahogy Peter Weiss drámája Németországban 1965-ben tette...
Mert nem mindenki tagad, nem mindenki szégyenkezik. Lanzman Soah filmjében a birkenaui táborparancsnok azzal dicsekszik, hogy még akkor is teljesítették a napi elõirányzatot, amikor a lázasan túlteljesítõ MAGYAR hatóságok, a szokott két szerelvénnyi 8 ezer fõvel szemben, három szerelvényt küldtek, 12 ezer emberrel! Alföldi Róbert és Máté
Gábor szavai tovább erõsítik a vádlók igazságát, Molnár Piroska megindítóan deklamálja a deportált nõk tanúvallomásait. Az összerabolt kincsekbõl kozmetikai szalont nyitott a fõinkvizítor, német hölgyek bõrét ápolta az auschwitzi szappannal és évekig tisztes polgárként élt a kisvárosban, ahol ugye mindenki mindent tud egymásról... Végszó gyanánt Básti Juli mondja ki, csak a táborban 6000-en dolgoztak, nagyságrendekkel többen vettek részt a népirtásban, ( ahogy nálunk is).
A vizsgálat és a Dohány utczai seriff után elkezdõdhetne végre a tiszta beszéd. Még nem késõ. /?!?/
szavazat: 10/10 2013 ápr. 17. - 10:55:19
2013 ápr. 17. - 10:55:19
Megrendítõ élmény volt a tegnapi Holocaust-emléknapi -egyetlen- elõadás a Nemzetiben. A felolvasódráma-mûfaj alkalmazása tökéletesen megfelelõnek és elégségesnek bizonyult, köszönhetõen a közremûködõknek is. A háttérvetítés szinte fölösleges volt, a képeket sokszor nem lehetett jól látni. Néhány baki bizonyára elkerülhetõ lett volna valamivel több próbával, de ez mit sem von le a produkció kivételes színházi és eszmei értékébõl. Döbbenetes, valóban katartikus volt a közönség reakciója: a szünet nélkül elõadott darab végén, a függöny leeresztését követõen a zsúfolt házban egyetlen nézõ sem érezte úgy, hogy tapsolni kellene. Kivétel nélkül mindenki úgy érezte, a "tetszésnyilvánítás" egyetlen eszköze a hallgatás. Némán, egyetlen hang nélkül távozott mindenki. Az õsbemutató óta eltelt csaknem fél évszázad alatt a téma aktualitása a jelek szerint változatlan...sajnos. 10/10