Hunding, a ház ura, hazaérkezik. Asszonya rábírja, hogy vendégjogot gyakorolva fogadja be az idegent. Miután kérik, mondja el, kicsoda, az idegen a gyermekkoráról mesél. Apját Wolfénak hívták. Amint egy napon apjával együtt vadászatról tért haza, anyját meggyilkolva találta, ikertestvérét elrabolták. Az ezt követő harcokban apjának nyoma veszett. Azóta balsors üldözi. Egy ízben egy lány segítségül hívta. A küzdelemben megöli ennek fiútestvéreit, akik a lányt akarata ellenére szándékozták férjhez adni. A segítségül hívott idegent immár a lány egész rokonsága üldözi.
Hunding rádöbben, hogy akinek üldözésére rokonai segítségül hívták, asztalánál ül. Másnapra párbajra hívja ki az idegent, majd asszonyával pihenni tér. Az idegen kétségbeesésében az apját szólítja, aki kardot ígért neki arra az esetre, ha vészhelyzetbe jutna. A nő, miután Hunding italába altatót kevert, visszalopódzik. Hogy az idegent megmentse, utalást tesz a kardra, amit az Egyszemű hagyott hátra a nő lakodalmának napján. Sokan próbálták kihúzni a kardot a fatörzsből. Amikor az idegennek sikerül, felismerik egymásban Wolfe gyermekeit, a walsungokat. Nevét Siegmund az ikertestvérétől, Sieglindétől nyeri. Az ikerpár vérfertőző szerelemben egyesül.
Reményeit Wotan Siegmundba helyezte; a walsungot azonban Hunding és egész nemzetsége üldözi. Wotan és Erda lánya, apja kedvence, Brünnhilde kapja a feladatot, hogy Siegmundot védje a küzdelemben. Fricka, Wotan neje és a hitvesi hűség őrzője, azt követeli a főistentől, hogy engedjen teret Hunding bosszújának. Mély meghasonlásában Wotan kénytelen esküt tenni, hogy fiát az istenek fennmaradása érdekében feláldozza - miközben az istenek megváltását éppen Siegmund tettétől reméli. Csak Brünnhilde előtt fedi fel a sorsában rejlő feloldhatatlan ellentmondást: mint a szerződések ura mégis azok rabjává válik, s immár csak a véget várja. Brünnhilde Wotannak első kívánságát akarja követni, nem pedig a későbbit, mely az előzőnek ellentmond. Wotan súlyos büntetéssel fenyegeti.
A menekülő Siegmund és Sieglinde pihenőt tart. Amikor a nő álomba merül, megjelenik Brünnhilde, és Siegmund közeli halálát jövendöli a férfinak. Siegmund azonban nem akar Sieglinde nélkül a Walhallba vonulni. Felágaskodó dühében meg akarja ölni szerelmét és a benne csírázó életet. Brünnhilde megakadályozza, és megindultságában ígéretet tesz, hogy apja akaratával szembeszegülve Siegmundot védi majd Hunding ellenében. Wotan beavatkozik a párbajba: Siegmund kardja összetörik a főisten dárdáján. Hunding megöli Siegmundot. Brünnhilde lova menekíti Sieglindét, hogy Wotan unokáját megmentse. Wotan egy megvető kézmozdulatától Hunding holtan esik össze.
A walkürök zajos találkozója. Hősöket gyűjtenek a Walhall számára, Wotan akaratának megfelelően. Brünnhilde azonban nem férfit hoz. Testvérei közül egynek sincs bátorsága, hogy apjuk haragjával szemben védelmükbe vegyék Brünnhildét és Sieglindét. Így aztán Brünnhilde útjára bocsátja a földi asszonyt és a benne rejlő életet, rábízva az összetört kard darabjait. Wotan megbünteti Brünnhildét: kizárva őt a walkürök csapatából álmot bocsát rá; az első földi férfi, aki álmából felébreszti, asszonyává teheti. Uralkodásának végidején Wotan abban reménykedik, hogy örököse támad, aki, felszabadulva az isteni törvények kötöttsége alól, Brünnhildével egyesülve véghez viszi, amit az isten tud, de megtenni nem képes. Brünnhilde büntetése reménykedéssé válik. A walkürt szikla csúcsán tűztenger övezi, amíg eljön az, aki a lángokon félelem nélkül hatol át.
A(z) Magyar Állami Operaház előadása
Hozzászólások