Színház

Ágytörténetek

előadás, 2011.

Értékelés:

7 szavazatból
Szerinted?

Hat szoba. Hat ágy. Hat pár. Alkalmi és állandó partnerek. Öregek és fiatalok. Nő nővel, nő férfival, férfi férfival stb. Sok szó esik Istenről.
"Ja mellesleg tudod, hogy elaltatták a Dollyt, a Dolly bárányt... milyen kínos... pedig én annyira bíztam a klónozásban, ez meg micsoda egy melléfogás... Ki ad most nekünk reményt? Ki, Maksz? A tudomány teljesen hiteltelenítette már magát... sőt, sokkal jobban, mint bármi más, ami még reményt adhatna? Hiszel te istenben, Maksz?"
A Presznyakov fivérek alig több mint tíz éve írták meg első darabjukat a jekatyerinburgi egyetemi színjátszókörben. Olyan színházat szerettek volna látni és csinálni, ami nekik, fiataloknak szól. Mára ők lettek a Csehov után legtöbbet játszott orosz szerzők. A moszkvai Művész Színház külön Presznyakov-fesztivált rendezett, hogy bemutassa a szerzőpáros Európa-szerte játszott műveit. Oleg és Vlagyimir a világot járva, mindig más városban letelepedve írja műveit. Az Ágytörténetek 2003-ban, Londonban született. Jelenleg Budapesten élnek.

A(z) Színház- és Filmművészeti Egyetem (Ódry Színpad) előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Vélemény:

szavazat: 10/10 2012 febr. 04. - 19:37:14
2012 febr. 04. - 19:37:14
Remek darab, mulatságos nézõpontváltásokkal, nagyszerû színészi játék.
Ugyanakkor nem ajánlom annak, aki a színpadon nem tudja elviselni a nem szokványos szexuális események ábrázolását.
szavazat: 10/10 2011 máj. 10. - 22:28:40
2011 máj. 10. - 22:28:40
Remek elõadás, szórakoztató, vicces vagy éppen melodramatikus.
Minden szereplõ jól teljesített, kiemelem Simon Zolit,aki az izmos,kissé buta katona és a néma kisfiút is remekül alakította, és Tasnádi Bencét.
szavazat: 7/10 2011 ápr. 03. - 16:04:54
2011 ápr. 03. - 16:04:54
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

ÁGYTÖRTÉNETEK Dömötör András IV. prózai osztály Ódry

Egymástól független, kétszemélyes hálószoba-epizódok, önálló életképek, melyek nem teszik lehetõvé a dramaturgiai építkezést. Keresi a szélsõségeket, úgy gondolja, minél bizarrabb, annál érdekesebb lesz. A párok konfliktusai kisszerûek, a dialógokat álfilozófikus eszmefuttatások terhelik, mindenféle istenességekkel spékelve. Nem mérhetõ Presznyakovék többi darabjához /Terrorizmus, Padlószõnyeg, Cserenadrág/, de kiváló játéklehetõséget nyújt nemsokára végzõs színinövendékeknek.
Dömötör András mindent megtesz a szituációk és karakterek hatásos megjelenítése érdekében, de az elsõ két jelenetben és a sötétzöld szobában némi húzás nem ártana. Kiemelkedõ telitalálat a díszlet: Opra Szabó Zsófia hat/!/ különbözõ szobát varázsol elénk, teljes tárgyi környezetben, színben, hangulati atmoszférában, ágytól a háttérfalig kicserélõdõ miljõket. Gyerekszoba emeletes kisággyal, öregek otthona feszülettel, Dolly-bárány képével a mintás falon, - ezüstös gay-room, ezoterikus szürkeség, gazdagék lila ábrándjai. Az egyszem "normális", hétköznapi pár lefekvés utáni vitájában Kovács Gergely naív építésze emlékezetes, Ficza István pedofil-monológja nagyszerû teljesítmény, nyelvelõ bravúrok nélkül is tökéletes figura lenne Pálos Hanna öregasszonya, / -az a hang!/, a Rétfalvi Tamás-sal kettesben játszott jelenet akkor a leghitelesebb, amikor középtájt, végtagremegések és egyéb mimikai mókák nélkül adják. Huzella Júlia extrém egyénisége átütõen érvényesül a durvább gyönyörökre vágyó úrhölgy szerepében, a kényes szituációt érzékeny mértéktartással oldja meg. Nagy érdeme ez a rendezõnek is, sikerül elkerülni a szex elemek ízetlenségeit, - messze meghaladva a bulváros tematikát, egyszerû természetességgel történt, aminek történni lehetett.
Simon Zoltán õserejû katonája igyekvõen teljesíti férfiúi szolgáltatásait, hátrányos helyzetû gyermekként pedig, fantasztikus beleérzéssel, csak arcjátékkal jeleníti meg tétova reagálásait. Elkerülve a könnyen adódó túlzásokat, káprázatos biztonsággal, késélen egyensúlyozva, hihetetlen átlényegüléssel, eddigi szerepeitõl élesen elváló karaktert rajzol meg Tasnádi Bence.
A legszebb jelenet a leszbikus hölgyeké, amely két társadalmi helyzetben, ízlésben, neveltetésben teljesen ellentétes ember konfliktusát, küzdelmét és az õket összetartó érzéki-érzelmi kapcsolat mindent felülíró erejét mutatja meg. Tóth Eszter hétköznapibb egyszerûségében a maga naturális beágyazottságát érzékelteti pregnáns hitelességgel, a másik pólus a gyönyörû mozgású, határozott játékú Borbély Alexandra, aki misztikába menekülve, álbölcsességek mámorában, ál-étrendek aszkézisében keresi a megváltást.
A produkció újabb bizonyítéka a IV-es Máté Gábor-osztály nagy reményekre jogosító játékerejének, - jöjjön most már egy ötfelvonásos klasszikus!