Színház

Amalfi hercegnő

előadás, magyar, 2009.

Értékelés:

6 szavazatból
Szerinted?

A fiatalon megözvegyült Amalfi hercegnőnek hatalommal bíró bátyjai megtiltják, hogy újra férjhez menjen - de hiába, a hercegnő titokban rangján aluli házasságot köt intézőjével és három gyermeket szül neki. Mikor a nász kitudódik, emelt fővel áll testvérei kegyetlen bosszúja elé. Az Amalfi hercegnő korának divatos rémdrámái közé tartozik, s mint ilyen fel is vonultatja a műfaj összes borzongató kellékét: vérbosszú, testvérszerelem, amorális gyilkosok és kémek, őrültek, kísértő holtak. Máig tartó hatása, érvényessége azonban nem e kelléktár kimerítő használatában rejlik. Titka a modernség: fájdalmas szépséggel ragadja meg a létezés bizonytalanságát, függetlenségről, lázadásról, méltóságról beszél, a hatalom deformáló, romboló erejéről, elfojtott, személyiséget felőrlő vágyakról - arról, hogy mindezek jelenlététől az ember hogyan torzul szörnyeteggé vagy marad éppen önmaga.

Az Amalfi hercegnő értelmezési lehetőségei igen gazdagok. Gyújtópontjában a Hercegnő áll, aki "más", mint a kora és mint a családja. Megkerülhetetlen, megfoghatatlan, bármelyik szereplő nézőpontjából tekintünk is rá, egy autonóm, szuverenitást és méltóságot árasztó nő, provokatívan önazonos. Épp ezzel hívja ki maga ellen a sorsot. Ettől válik paradox módon, tipikus áldozattá, viktimológiai esetté - még akkor is, ha önként teszi fejét a hurokba. Haláláig testvérei képében a beteges szenvedély szövetkezik a letisztult szívtelenséggel, a visszafojtott téboly a precíz kegyetlenséggel, hogy elvegyék belőle és magukévá tegyék mindazt, amit nem értenek. És mindenki: a képmutató, karrierista tisztekből álló hercegi udvar, a jobbik énje ellen harcoló, cinikus, kémmé felfogadott gazember részese, felelőse a tragédiának, amely által a világ - híján a jóságnak - a bomlás felé halad. A széteső univerzum szereplői a Gonosz templomában, magukon viselnek még egy fejet, saját kiüresedett és szenvtelen tekintetű, testüket az Ég felé meghosszabbító fejet, hogy így váljanak önmaguk katedrálisává, de egyetlen, immár örökké ugyanabba a fenyegető vagy éppen ölelő mozdulatba merevedett-torzult kezük a Gonosz bábjaivá teszi őket.

ANTONIO Becsvágy, Madame, a nagy ember tébolya,
S nem láncban, rács mögött tartják, de fényes,
Szép termekben, s ez teszi
Gyógyíthatatlan agyrémmé. Ne képzeld,
Hogy oly buta vagyok, s nem is gyanítom,
Mit tartogatnak kegyeid; de őrült,
Ki fázván, két kezét a tűzbe dugja kis melegért.

A(z) Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2009. május 15., Nemzeti Színház

Stáblista:

Hozzászólások

Gabriella54 2009 szept. 21. - 12:59:46 Előzmény thölgyess
Hát nem tudom, mert akkorát bukott, hogy az valami szégyenletes :( A május végi elõadások már el is maradtak (betegségre hivatkozni mindig lehet), ebben az évadban pedig már nem is játszák...
Gabriella54 2009 máj. 29. - 22:22:33
Végre elszántuk magunkat, hogy megnézzük! Erre mi fogad? "A mai elõadás betegség miatt elmarad"
Azért igazán közzétehették volna akár itt a port.hu-n, amikor az emberek zöme internetrõl tájékozódik!
Na mindegy, valószínûleg bepótoljuk!
Gabriella54 2009 máj. 29. - 09:21:11 Előzmény thölgyess
Bocs, de szerintem a színészek minõsítésével a rendezõt is minõsíted! Jó rendezésben hogy lehetnek halvány, finoman fogalmazva pocsék alakítások? Ugyanez vonatkozik a beszédértésre is. Ha mindez ilyen gyenge, lehet, hogy ez volt a "rendezõi koncepció"? Akkor meg minek állították színre?
1/10
Ane 2009 máj. 19. - 15:22:12 1/10
Azt mondják, az idõ megszépíti az emlékeket.
3 napja láttam a darabot. Nos, úgy látszik nem telt el elég idõ...
4/10
thölgyess 2009 máj. 15. - 10:09:50 4/10
Mátyássy Bence vagy Földi Ádám igazán jól énekel, négyesben viszont iszonyú volt hallgatni a bizonytalan intonációkat. Belejátszik ebbe a színpad /vissz/-hamgositása, amelyre a legelnézõbb minõsítés a dilettáns. Gombár Judit látványvilága most is varázslatos, Balázs Zoltán gesztusrendszere nem vesztett érdekességébõl, de mindez a Bárkában, különösen a Maladypé-vel sikerültebb volt. A színészek nem nagyon beszédképesek, nem is beszélve a deklamálásról, a játék meg ilyen-olyan. A címszereplõ gyenge és még az éneklése is szánalmas. Hárman tudtak egészséges hangot megütni: Makranczi Zalán, László Attila és az egész produkció legjobbja: Bánfalvi Eszter.
Vérerdmény: Jó rendezõ rossz helyen.
Parno Graszt lemezbemutató koncert a Müpában február 14-én!