Színház

Ariadné Naxosban

opera, 1 felvonás, 2009.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

AZ ELŐJÁTÉK egy milliomos otthonában zajlik. A szobát épp előkészítik az esti szórakozást nyújtó művészek számára: egy fiatal, idealista zeneszerző új operájának (Ariadné Naxosban) bemutatását követően a popsztár, Zerbinetta lép majd fel. Azonban a program nem az előzetes tervek szerint alakul. A háziúr döntése szerint a két előadást egyszerre kell megtartani, a tűzijáték előtt. A művészek így arra kényszerülnek, hogy a Naxosban elhagyott Ariadné fennkölt történetét Zerbinetta improvizációival ötvözzék. Ez általános megdöbbenést kelt, Zerbinetta azonban igyekszik meggyőzni a Komponistát, hogy gyerekjáték lesz a közös munka, hiszen a köztük lévő szakadék csupán illúzió.

A MÁSODIK RÉSZ - avagy az Ariadné Naxosban - egy ideggyógyintézetben játszódik, az egyetlen olyan helyen, ahol a nemes és a banális dolgok összeegyeztethetőek. A beteg Ariadnét (akit unott szeretője itt hagyott magára), doktorai és ápolói terápiás céllal nem akarják megfosztani képzelgéseitől. Szobatársaival pedig - akik mókázással igyekeznek elűzni Ariadné félelmeit -, a mindennapos téboly helyszínén képessé válnak egymás megértésére.

A darab üzenete valójában figyelmeztetés. A közönség azzal, hogy elzárkózik bárminemű reflexiótól, arra kényszeríti a művészeket, hogy azok maguk is csupán a szórakoztatás egy formájaként tekintsenek művészetükre, s ez végül a teljes megsemmisülésbe taszít nézőt és művészt egyaránt. Strauss zenéjének köszönhetően Ariadné - őrületében - átlépi a valós világ határait. Doktora, Ariadné érdekében eljátssza Bacchust, ezt a csupán Ariadné képzeletében létező karaktert. Legnagyobb meglepetésére a szépség és a költészet olyan világában találja magát, ahol a szerelem túlmutat a puszta kielégülésen. Egy olyan világban, ami Zerbinetta számára örökké távoli ábránd marad csupán. Mindez talán nem lesz népszerű a "többség" körében, de aggodalomra semmi ok, még mindig van némi időnk a teljes összeomlásig.

A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2009. november 6., Szegedi Nemzeti Színház

Stáblista:

Hozzászólások

urobi68 2013 máj. 18. - 08:00:27
Bocs mindenkitõl ez a megjegyzés az operaházi elõadásra vonatkozik.
urobi68 2013 máj. 17. - 22:54:28
Hát ezen szörnyen éreztem magam. Szeretnék mindenkit megóvni ettõl a rémségtõl. Az énekesek közül ugyanakkor sokan jók, kifejezetten jók voltak. A rendezõ leginkább egy Kovalik epigon képzetét keltette bennem, de lényeg nélkül. Legalábbis én nagyon untam a bedobott észnélküli ötleteket. Mindenek a teteje, amikor kinõ a fû a színpadon, majd felgyulladnak a csillagok, és orrával lefelé lejön egy bazi nagy piros repülõ, de legalább nem narancssárga. Persze a piros Bacchusra akart utalni (bor!), ha esetleg nem értenénk meg.
Ugyanakkor azt is értem, hogy miért nem játszották ezt a darabot régóta az Operaházban. És miért kellett most elõvenni?