Színház

Ariadné Naxoszban

opera, 2013.

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?

Kettő az egyben - hangzik a sokfelől ismerős szlogen, amely Richard Strauss és Hugo von Hofmannsthal sok vita és több átdolgozás közepette fogant operáját is jellemezheti. Egy mitológiai témájú, magasztos opera seria és a commedia dellarte bohókás kedélye kerül ugyanis egymás mellé e műben, miután a keretjáték szerinti bécsi estély láthatatlan házigazdája úgy dönt, hogy az időt megtakarítandó egyszerre szólaljon meg a vendégek szórakoztatására megrendelt két előadás. Kétségbeesett ifjú komponista, szeszélyes primadonna és ugyancsak szeszélyes tenor, egy méltóságteljesen prózai udvarmester meg egy teljes komédiástrupp az előjátékban, majd az egymással csodálatos-furcsán összefésült két műfaj az ünnepi produkcióban. A hűtlenül elhagyott, sőt Naxos szigetén rútul kitett bús Ariadné és Bacchus isten szerelmes egymásra találásával, valamint a komédiások derűs közjátékaival és közbevetéseivel. Életigenlő kommentárjaik legfontosabbikát a vidám társaság üdvöskéje, Zerbinetta énekli a fonaláról elhíresült, reményvesztett krétai királylánynak: hosszú vigasztaló szólója az operairodalom egyik legnehezebb koloratúráriája. Strauss minden ízében igényes, de egyszersmind hálás operája több mint négy évtized után tér vissza most az Operaház színpadára.

A(z) Magyar Állami Operaház előadása

Bemutató időpontja:

2013. május 17., Magyar Állami Operaház

Stáblista:

Hozzászólások

Edmond Dantes 2013 máj. 21. - 19:54:41 Előzmény urobi68
Válasz a kérdésre (miért kellett...): 2014 Strauss-év...és jönnek a még gyengébb késõbbi operái is, részben Nemzeti Filharmonikusokkal (MüPa), részben MÁO-ban. Az árnyék nélküli asszony az, ami még érdekel.
Edmond Dantes 2013 máj. 21. - 19:51:59 Előzmény urobi68
Fõpróbát láttam. Túl nagy falat Anger Ferencnek, akinek -sorry- eddig a nevét se hallottam. Ebbõl az alapanyagból, attól tartok, nem könnyû jó produkciót kihozni. Nagyon heterogén, szétesõ maga a librettó is, a zene nem nagyon jó, kivéve a nagy Zerbinetta-áriát. Nekem valahol az egész egy nagy paródia Strausstól: parodizálja az olasz opera buffát az elõjátékban, aztán az opera seriát, Wagnert is jócskán (finálé!) és nem utolsó sorban saját magát is talán. Ezt jól összerakni komoly kihívás, ebbõl itt és most ennyire futotta. Egy jó nagy vegyesbolt, ahol egy csomó cuccról nem tudni, "mire való". Zeneileg tisztes, de csak közepes színvonal, nekem Vizin Viktória tetszett leginkább.
urobi68 2013 máj. 18. - 08:05:16
Pénteken láttam a bemutatót. Hát ezen szörnyen éreztem magam. Szeretnék mindenkit megóvni ettõl a rémségtõl. Az énekesek közül ugyanakkor sokan jók, kifejezetten jók voltak. A rendezõ leginkább egy Kovalik epigon képzetét keltette bennem, de lényeg nélkül. Legalábbis én nagyon untam a bedobott észnélküli ötleteket. Mindenek a teteje, amikor orrával lefelé lejön egy bazi nagy piros repülõ (de legalább nem narancssárga), amikor kinõ a fû a színpadon, majd felgyulladnak a csillagok. Persze talán a piros Bacchusra akart utalni (bor! szerelem?), ha esetleg nem értenénk meg.

Ugyanakkor azt is értem, hogy miért nem játszották ezt a darabot régóta az Operaházban. És miért kellett most elõvenni?