Színház

Atelier 21220: Late night show

előadás, 2018.

Értékelés:

Még nincs szavazat, légy te az első!
Szerinted?

A történészek szerint a tánc minden előadóművészet forrása és legősibb formája.
Ebből a szemszögből proto-performansznak is nevezhetjük. Kultúrától, vallástól,
nyelvtől vagy bármely más identitás-meghatározó szemponttól függetlenül
egyetemesen megtalálható a világ minden táján. Mi több, a tánc túlmutat az emberi
lényen – több olyan élőlényt is ismerünk, amelyeknek szintén saját „táncuk” van. Az
állatok és emberek táncában az az autentikus ösztön a közös, amely az esztétikai
élmény helyett praktikus szerepet tölt be: a párválasztás kifinomult evolúciós eszköze.
Egyed Beáta és Cserepes Gyula duettje erre a lényegre fókuszál: az elemi ösztönökre,
mint a tánc szülőhelyére. Ezt azon keresztül közelítik meg, hogy az előadás teljes ideje alatt
rázzák a testüket. A rezonancia eme mondvacsinált rituáléja egy vibráló teret hoz létre, ahol
a néző és az előadó egy másik dimenzióba léphetnek be közösen. Azáltal, hogy önmagunk
belsejébe vezető utazásra indulunk, azokat az ősi „szabályokat” űzve, amelyek mélyen a
génjeinkbe vannak kódolva, az emberi beszéd előtti helyre merülünk. Abba a szürke zónába
– és talán azon is túl -, ahol ember és állat még nem olyan egyértelműen különböznek
egymástól.
A két táncos szűnni nem akaró rázkódása egy láthatatlan rezgés-hálóval tölti meg a teret.
Lassanként lebontva elvárásokat, türelmetlenséget és közömbösséget. Lassanként a
közönség bőre alá kúszik. Észrevétlenül sugárzik a nézők gyűrűjében, a színpadot egy
folyton változó térré alakítva át. Az állandó remegés csak felerősíti ezt a testen és
hétköznapi tudaton kívüli érzést. Az előadók átalakulása és pszichózisa folyamatosan olyan
elemi képeket jelenít meg, amelyekhez mindannyian képesek vagyunk kapcsolódni, mégis
amelyekről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Ha hajlandóak vagyunk feladni az
ellenállásunkat, akkor akár az eksztázis kapujában találhatjuk magunkat és talán még
transzállapotba is eljuthatunk.
A feminin és maszkulin képek folytonos alakulása által a „Late night show” mindannyiunk ősi,
hiteles mozgásélménye felé nyúl el. A két előadó törékeny tánca annak a szakadatlan
körforgásnak a mámora, amely egy kettéosztott világegyetem két fele közötti feszültségből
fakad. Ez az előadás annak a tragédiának egy lírai ábrázolása, amely abból a szándékból
ered, hogy létrehozzuk a feldolgozhatatlan összhangot. Az „együtt-mégis-külön” örök ballada
kortárs adaptációja.

A(z) Duda Éva Társulat előadása

Bemutató időpontja:

2018. április 6., Duda Éva Társulat

Stáblista:

Vélemény: