Színház

Az elveszett levél

vígjáték, 2 felvonás, magyar, 2009.

Értékelés:

6 szavazatból
Szerinted?

Egy elveszett koncepció
Ion Luca Caragiale: Az elveszett levél című darabja abban a magyar néző számára úgyszólván ismeretlen helyzetben játszódik, amikor piszlicsáré magánügyek határozzák meg egy város, egy ország sorsát, és földhözragadt, személyes, helyi érdekek illetve olümposzi magasból érkező párthatározatok irányítják a helyi kisközösségek életét. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy ezt az egzotikumot valahogyan érthetővé tegyük, közelebb hozzuk a hazai közönség számára. A Caragiale-dramaturgiát konzekvensen végigvisszük, és a szerzővel nem is annyira ellentétben, ám az írott anyaggal szemben megkíséreljük a darab végét a dürrenmatti 21 pont szellemében meghatározni, amely szerint egy történetet akkor gondolunk végig következetesen, ha lehetőségei közül a legrosszabb következik be. Nyelvileg is átfésüljük a darabot Mohácsi Istvánnal közösen, Rusznyák Aladár nyersfordítása alapján. A darab jelzésszerű tömegjeleneteit élővé és a cselekmény szövetét átitatóvá tesszük, ahogyan a politika is belehatol a magánszféra legintimebb pillanataiba is. Formailag Kovács Márton népi gyökerű zenéje fogja így átitatni az előadást. A színpad - Fodor Viola díszlete és Remete Kriszta jelmezei - most se 19. századi román, se 21. századi magyar, hanem egyedi, önálló világot sugallanak majd.

2010 - POSZT: A Thália Színház Rivalda díja

A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2009. október 2., Pécsi Nemzeti Színház

Stáblista:

Hozzászólások

9/10
FElepHánt 2010 okt. 06. - 17:07:33 9/10
Bevalljuk, képtelenek voltunk követni ama levél összekuszált útját, fogalmunk sincs az ármányos fondorlatok mikéntjérõl, így viszont teljes erõbedobással élvezhettük a mohácsis szövegek káprázatos tûzijátékát. Végenincs lelemény, a szófacsarás kiérlelt taktikája, áradnak a gegek és poénok, - csak azt bánja a letaglózott nézõ, hogy egyet is alig tud megjegyezni, pedig akármelyik szállóigévé válhatna. A kétszárnyú ajtó a lelkes mûszak fotocella-reflexeivel nyílik, akárki jön is be, biztosak lehetünk egy újabb humorforrás érkezésében. A bombardon bömbölõ basszusa fölött a táncostestû Kovács Márton trombita-hegedûje szólózik, a kontrapunkt mellett az éteri üveghangokat Rozs Tamás, immár öblös réztölcsérrel ékesített bot-bõgõje adja. Hol a színfalak mögül, hol a színpad változatos pontjain játszik a zenekar, hangzatai nem csak tagolják, kísérik a történéseket, de igen gyakran kommentálják is. A Nagy Mozgató most is a megszokhatatlanul szuggesztív Kovács Zsolt, az õ polgármestere féktelen dinamizmussal, heves ágálással uralja a városkát és a színt egyaránt. Egyetlen hangsúllyal helyre tesz egy szituációt, egyetlen kaszáló mozdulattal lefejezi az ellenzéket, - állórajtból átsprintel balról-jobbra, de merev vigyázzban is bejátssza a teljes teret.

Nehéz a dolga Pál András pantallós rendõrfõnökének, mitugrálsz beosztottja, Urbán Tibor ragyogó alakításában az összes viccet elhalássza elõle. Ez a kisközeg agyafúrtan alkalmazkodó, miközben pimasz, életrevaló, kedvesen groteszk, akinek minden jelenését felfokozott izgalommal várjuk. Marcz Fruzsina hiszterikájának karcos ereje azonnal feltûnik, tömény dicséret illeti Szabó Vera majdnem-képviselõnõjét: az ifjú színésznõ Ottlik Ádám társaságában koreografált pipiskedéssel mozog, egész színpadi jelenléte és kortesbeszéde pedig reménytkeltõ tehetségrõl árulkodik. Az aprólékosan kidolgozott szóbeliség, a látszólag töredezett cselekmény mennyei ellentételezései a fantasztikus kórus-képek. teljes együttes éneklése csodálatos egységet alkot, úgy szól, mintha a Dóm orgonájának sípjaiban emberi hangszálak rezegnének. A trikolórok kibomlanak, dákó-román szívünk szaggatva dobol, nacionál-paródia helyett azonban inkább a lélek szárnyalását érezzük, az igazi színházi élmény albatrosz-röptét. Mohácsi János rendezése a fékeveszett mulatság mellett a napjainkra való reagálás élességével is felvértezte Caragiale darabját, a pécsi társulat káprázatos teljesítménye pedig azt mutatja, milyen óriási értékeket képes felszínre hozni egy ilyen nagyformátumú vezetõ.
8/10
Dorkateo 2009 dec. 07. - 14:30:06 8/10
Igazán jól szórakoztunk!
Sokat nevettünk a blõd szövegen, mintha egy 30 éves magyar filmszatírát láttunk volna.
A szöveg kitûnõ, nem tudom mennyiben tudható ez be az írónak illetve a fordítónak.
Talán egy kicsit hosszú volt, 3 óra helyett 2 is elég lett volna.
Érdemes megnézni, jó darab.