Ill: Sajnos csak képről ismerem.
Claire Zachanassian: Mélykék. Csodálatos panoráma. Ott pihensz majd Halott szerelmes, a kőből faragott bálványképek tövében. A szerelmed már jóval előbb meghalt. Az én szerelmem nem tudott meghalni. De élni sem. Valami gonosz erővé vált, mint magam, mint ezek a halvány mérges gombák és keserű füvek, mint milliárdjaim szerteágazó folyondára, mely csápjaival most utánad nyúlt, a Te életed után, az pedig hozzám tartozik, örökre az enyém. Körülfont, nem menekülhetsz."
(Részlet a darabból)
A(z) Budapesti Kamaraszínház - Tivoli előadása
Hozzászólások