A Theater 199 – Szófia produkciója, Gogol novellájának szabad feldolgozása. Darab, mely gúnyt űz a bürokráciából, a közönségességből és az érzéketlenségből, produkció, mely keblére öleli az emberséget. Előadás, mely egyedülállóan gazdag és eredeti képi világra épül! Előadás, melytől eláll a lélegzet. Szájon és orron át egyaránt.

Az orr az emberi arc legfeltűnőbb és legfigyelemreméltóbb része. (Jóval fontosabb a szemnél, az ajkaknál, a fülnél. Nincs vita!) Gogol idejében a tudósok úgy tartották, az orr háromezer különböző illatot képes felismerni, a legújabb kutatások szerint azonban e szám akár az egytrilliót is elérheti. Emellett oly sok más fontos funkciót is betölt. Mindenekelőtt – lélegzik. Aztán információt nyújt az étel ízével kapcsolatban. Hangrezonátorként szolgál, mikor énekelünk (még ha hamisan is). Megóvja tüdőnket a portól. Tüsszent, nagy élvezetünkre. Néha bedugul, de csak hogy meggyógyuljunk. Az eddig felsoroltakon túl az orr alapján fogalmat alkothatunk az előttünk álló ember jelleméről. A terjedelmes orr erőről árulkodik. Az apró orrocska spontaneitásról. Hosszú orruk az olyan embereknek van, akik tudják, mit akarnak. Rövid orruk meg a készségeseknek. Az optimisták orra pisze. A szabályos orr az intelligencia jele. A horgas orr pedig egyesíti magában az összes említett orrforma tulajdonságait. Gogolnak igencsak horgas orra volt, zseniális orra.

N. V. GOGOL nyomán írta
Ina Bozsidarova és Veszelka Kuncseva

szereplők: GEORGI SZPASZOV és POLINA HRISZTOVA
szcenográfus: MARIETA GOLOMEHOVA
zene: HRISZTO NAMLIEV
jelmeztervező: MARIETA GOLOMEHOVA
rendező: VESZELKA KUNCSEVA

A(z) Theater 199 előadása