Színház

Bakfitty

komédia, magyar, 2015.

Értékelés:

5 szavazatból
Szerinted?

"Ha belegondolsz, hogy eljön az idő, amikor nem beszélnek többé latinul és görögül, csak olyan lehetetlen nyelveken, mint ez a germán. Képzeld el, germán törzsfőnökök, kínaiak meg zuluk ragadják magukhoz a világpolitikát, a műveltségünk és kultúránk legkisebb szilánkja nélkül. Az már biztos, hogy rettenetes napok virradnak ránk. Szó szerint a sötét középkor. Nem szeretnék pesszimistának tűnni, de azt kell mondjam, ezt a mostani katasztrófát az emberiség sohasem fogja kiheverni."

A(z) Stúdió "K" Színház és k2 Színház előadása

Bemutató időpontja:

2015. április 17., Stúdió "K" Színház és k2 Színház

Stáblista:

Szereplők

Isauriai Zénó
Tullia Rotunda
Achilles (Phylax)
Aemilianus
Spurius Titus Mamma
Caesar Rupf
Apollonia (Theoderich)

Vélemény:

szavazat: 10/10 2018 dec. 03. - 07:21:16
2018 dec. 03. - 07:21:16
Nagyszeru eloadas, vegig nagyon humoros es szorakoztato de ugyanakkor melyen elgondolkodtato a hatalom, a nacionalizmus es az egyeni felelosseg lelektanarol is. Bar a cime kicsit mast sugall, ez a darab tobbe-levesbe huen koveti Durrenmatt ‘A nagy Romulus’ cimu tragikomediajat, melyet ereditileg 1950-ben mutattak be, de ma is nepszeru – jelenleg is jatszak New Yorkban. A cselekmeny a romai birodalom utolso napjaiban jatszodik. Romulus csaszar – Nagypal Gabor bravuros alakitasa – az elso reszben fantasztikus humoral mutatja be a latszolag csak a tyukjaival torodo vezer abszurd figurajat, mig a masodik reszben majd kiderul hogy viselkedese nagyonis atgondolt es racionalis. Szamomra az egyik legfontosabb mondanivalo itt a hazafisagrol szo – egyenekhez, emberekhez, erkolcsi normakhoz kell hunek lenni, nem pedig az illuzorikus ‘haza’ felrevezeto fogalmahoz, melyet a tortenelem soran a vezetok mindig kijatszottak, es ez mindig csak megtevesztett tomegek meszarlasahoz vezetett. Vegulis ez a felvilagosodas egyik fo uzenete is, hogy az egyen mindig fontosabb kell hogy legyen mint az absztrakt es a konnyen manipulalhato csoport identitas. Ez az a ritka szinhazi eloadas amelyik vegig lekot, gyakran a konnyezesig kacagtato, es megis nagyon komoly gondolatokat fogalmaz meg. A K Szinhaz kituno gardaja jelenleg az egyik legkreativabb szinhazi tarsulat Budapesten, es ez a darab mindenkeppen megerdemli hogy sokan megnezzek es meg sokaig jatszak.
szavazat: 10/10 2015 ápr. 20. - 00:52:18
2015 ápr. 20. - 00:52:18
Nagypál Gábor oldalán találtam a közösségi hálón:

"Kérdés persze, hogy Rosencrantz valóban teszetosza, Petronius pedig valóban unott-e."

Igazuk van, nem fogalmaztam elég pontosan. Rosencrantz számomra leginkább gyermeki, naiv, rácsodálkozós és kissé együgyû. Ugyanakkor mindkettõre (R&G) jellemzõ, hogy marionettként viselkednek és nem uruk sorsuknak. Úgyhogy lehet, h mégsem annyira pontatlan megfogalmazás ez, legfeljebb nem elég konkrét.

Petronius számomra az elõadás elején unott despotának tûnik, aki rutinból lezavarná szíve szerint a zsidók ügyét, aztán elköveti a hibát, hogy empatikus lesz. Korábban talán jobban megfogalmaztam: a Caligula helytartójában nagyon komoly ívet rajzol a helytartó jellemébe: az elején fölényes, unott despota, majd kételkedõ, aztán esendõ elárult uralkodó, a végén pedig hamis pátosz nélkül elemi erõvel jeleníti meg a megtört férfit. Talán a legkomplexebb alakítása a jelenleg futó színészi repertoárjában.

Hasonlóságot még abban fedeztem fel, ahogy szembenéznek az esetleges halállal: mindkét elõadásban van némi fekete humor és önirónia (a Bakfittyben jóval több) abban, ahogy "megbarátkozik" a mártírhalállal.
szavazat: 10/10 2015 ápr. 18. - 01:45:48
2015 ápr. 18. - 01:45:48
Sajnos nem olvastam az írott mûvet, de így legalább meglepetés ért. Nem fogok spoilerezni, de megleptek és az nagyon jó, hogy elérik, hogy eltátsd a szád és azt mondd: na, ezt nem gondoltam volna.

Nagypál Gábor erõlködés nélkül hoz létre az eddigiektõl szerepeitõl eltérõ uralkodót, pedig Rosencrantz teszetoszasága és Caligula helytartójának unottsága egyszerre van jelen Romolus jellemében, mégsem mondhatjuk rá, hogy "ezt már láttam". Visszafogott, szépen felépített és rendkívül emlékezetes alakítást nyújt.

A clownok (Romolus szolgái) szerepét és a germánokat remekül alkotják a K2-s fiatalok. Az egyik legnagyobb reveláció számomra Sipos György volt, a faék egyszerûségû Mares szerepében, de a Romolus családját alakító két színésznõ is nagyon természetes. Ez az elõadás egészen új színben világítja meg a felelõsséget, a hatalmat és a társadalmi szerepeket (valamint a szerepeket a szerepben). Újranézõs 10/10.