Színház

Bányavakság

színmű, magyar, 2012.

Értékelés:

15 szavazatból
Szerinted?

A polgármester-választás előtt álló falu jelenlegi első embere rendőrt hív a központból, hogy leleplezze a másik polgármester-jelölt korrupt ügyleteit. A megérkező rendőr az országban a többséghez, de a faluban a kisebbséghez tartozik. A "revizor" végül nemcsak a konkurencia ügyleteit tárja fel, de a regnáló polgármester machinációira is fényt derít. Így a két leleplezett bűnözőnek nem marad más választása, mint összefogva megölni a rendőrt, ezzel vállalva közösséget egymással.

A többszörösen díjnyertes Bányavirág című darab folytatása a Bányavakság. Míg a Bányavirágban az alkoholizmus, a munkanélküliség és az ezekből fakadó öngyilkosság volt a téma, a Bányavakságban a politikai korrupció és az idegengyűlölet gondolata köré szerveződik a történet.

A Bányavakság annak a trilógiának a középső része, melynek az első része a többszörösen díjazott Bányavirág (Vilmos-díj - Nyílt Fórum 2011, A legjobb előadás - POSZT 2012 / Vidor Fesztivál 2012, A legjobb dráma - Színházi Kritikusok Céhe 2012), a harmadik pedig az Örkény Színház drámapályázatának győztese, a Bányavíz. A tavaly Szép Ernő-jutalomban részesült szerző trilógiájának valamennyi része ugyanazon a kis erdélyi bányász-településen játszódik, de más szereplőkkel, és más problémakört érintve. Míg a Bányavirágban az alkoholizmus, a munkanélküliség és az ezekből fakadó öngyilkosság volt a téma, a Bányavakságban a korrupció és az idegengyűlölet gondolata köré szerveződik a történet. (Majd a Bányavízben pedig az egyház és a pedofília problémaköre kerül előtérbe.)

A Bányavakság szereplői szörnyetegek, de hús-vér szörnyetegek, akiknek vannak érzelmeik, szeretik hozzátartozóikat, aggódnak rokonaik sorsáért, és életük egyik legfőbb szempontja: széthulló családjuk együtttartása. Épp ezek az emberi célok semmisülnek meg az elkövetett bűnökben, a bűnözésben. Bár tragikus, krimibe illő a téma, Székely Csaba mindezt az első részből már megismert módon, sok humorral mutatja be, és megint megjelenik a nagy elődök szelleme: Tamási Áron, MacDonagh és Csehov is, talán most egy kis gogoli beütéssel.

A(z) Szkéné Színház előadása

Bemutató időpontja:

2012. november 24., Szkéné Színház

Stáblista:

Szereplők

Ince (ötvenes férfi)
Iringó (a húga)
Izabella (a lánya)
Florin (rendőr)
Izsák (szomszéd)

Vélemény:

szavazat: 9/10 2014 aug. 17. - 08:47:14
2014 aug. 17. - 08:47:14
Melegen ajánlom a darabot minden jóérzésû magyar embernek :)
szavazat: 10/10 2013 ápr. 23. - 23:59:03
2013 ápr. 23. - 23:59:03
Fergetegesen szorakoztato, humoros darab, a nyelvezet erosen emlekeztet Martin McDonagh ir dramajaira, de a helyszin egy istenhatamogotti szekely falu. Kaszas Gergo kituno alakitast nyujt mint az ostoba es korrupt polgarmester, es Szeles Laszlo magyarkodo hungaristaja utan nehez lesz nevetes nelkul megallni amikor legkozelebb szembetalalkozunk egy ostoba kopasz, pitykes mellenyes es tarsolyos jobbikossal a metron. Az elvakult idetlen nacionalizmus talalkozik itt a sunyi korrupcioval, es sajnos ez ma ez egy hihetetlenul idoszeru tema Magyarorszagon. Kar hogy nagyon keves mai magyar drama van amely az orszag mostani tragikus helyzetet ilyen elesen es szorakoztatoan tarja elenk. Mindenkinek melegen ajanlom!!
szavazat: 10/10 2013 jan. 12. - 19:31:03
2013 jan. 12. - 19:31:03
Az elsõ perctõl az utolsóig érdekes.
Egy nem off-topic, de a szindarab szempontjából nem lényeges megjegyzés:
















A "Kossuth Lajos ... ha mégegyszer azt üzeni" szóba került. A magyaroknak miért kell kétszer üzenni?
Én úgy olvastam valahol, hogy az elsõ üzenet csak figyelmeztetés, készüljenek fel a hadba vonuláshoz. A második üzenetre kell hadba vonulni.
szavazat: 10/10 2012 nov. 29. - 19:36:07
2012 nov. 29. - 19:36:07
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

Még a félelmetesen nagy Bányavirág-nál is erõsebb! Míg abban a kisebbségi lét kilátástalansága alkoholba fulladt, Székely Csaba trilógiájának második darabjában kiderül, az erdélyi magyar ugyanolyan hazug és korrupt, mint a hazai. Nem ad felmentést a nyomorúságos helyzet, a harácsoló élõsködõk létezése tragikumba fordul. Mindenki hazudik, egymásnak és magának is, az újgazdag szomszéd ravaszul átver, a lány becsapja apját, aki polgármesterként az egész falut, a múltra családi gyilkosságok árnya vetül.
Pedig úgy indul, mint egy újabb erdélyi Portugál, a látszólagos ellentéteket a pálinkásüveg oldja, jókat derülhetünk a beszûkült butaság komikumán. Alig népies, annál élesebb nyelvezet, röhejes szituációk, néhány pillanatra az egymásra utaltság érzelmes poézise.
Cziegler Balázs díszlete enyhén szólva érthetetlen, hétajtós szekrényrõl már hallottunk, de polgármesteri otthonról féltucat üveges lengõajtóval...?!? A filléres napi nyomorhoz hogyan illik a glancos-csempés jómód? Csizmadia Tibor rendezése hajszálpontos, összefogott, legapróbb elemében is tökéletesen kimunkált. A vígjátéki perceket baljós késelési próbálkozások komorítják el, észrevétlenül sodródunk a leleplezés és a gyilkos vég felé.
A szereplõk kiválasztása most is fényes sikerült: Széles László törtetõ dúvada és Kaszás Gergõ szánalmat keltõ apafigurája újabb emblematikus szuperkettõse Székely Csaba drámai univerzumának. Elõbbi egy tömbbõl faragott robbanékony indulat, a polgármester cizellált gesztusaival, kitartott szüneteivel pedig a mikroárnyalatokkal operáló játékmód revelatív iskolapéldája. Eke Angéla a városba
menekülõ, elég álságos széplány szerepében felnõ partnereihez.
Az elnyomó /és igazságosztó!/ hatalom szolgája Florin rendõr. Sete-sután ténfereg az idegen terepen, óvatos taktikával mégis felgöngyöli a titkos szálakat. Ahogy Tóth Joczó, alias Tóth József ledönti a méregerõs cujkát, aztán hosszú percekig holttá meredve áll, magában is remeklés, de egész alakítását megfoghatatlan szuggesztivitás jellemzi. Kiszabadulva a Kolibri Színház karanténjából, - ki látta a zseniális Semmiség-et?, ki ismeri autentikus
rendezéseit: Lélekvesztõ, Hello, náci!, ki értékelte a zsámbéki Csodálatos vadállatok, avagy a Vendel tragédiájá-ban megformált nagyszerû alakításait?!? - , most már a Vádli Társulat Bulgakov Moliere-jében bizonyította nagyformátumú egyéniségét, melyet ebben a produkcióban elementáris erõvel újra bizonyít.
Az elképesztõ triumvirátus mellett, már az elsõ percekben döbbenetes aurája van a tétován sertepertélõ Iringó-nak. Elcsúfított, sebhelyes arc, merev mozgás, nehezen formálódó félszavak. Alig ismerjük meg Bozó Andreá-t, aki teljes belsõ átlényegüléssel, észrevétlen eszközökkel formálja meg a bûntudattól béna, esetlenségében is kemény, idegenségében is együttérzést keltõ extrém karakterét. Akkor is figyelni kell rá, amikor csak magokat rágcsál a félreesõ sarokban, kitöréseiben viszont metszõ élességgel mutatja meg intenzív drá-
maiságát. Különleges teljesítménye az évad legjobbjai közé emeli egyedülálló alakítását.
Nem kell szenvelegni a határontúliak sorsán, nem kell elfogultan viszonyulni hozzájuk, õk is ugyanolyanok, mint mi, képmutatók, aljasok, kisszerûek és esendõk, angyalok és gyilkosok. Köszönjük Székely Csabá-nak, köszönjük a fantasztikus együttesnek: kicsit tisztábban látjuk ezután azt a világot, - ezáltal a miénket is.
szavazat: 10/10 2012 nov. 25. - 15:25:56
2012 nov. 25. - 15:25:56
A fotók persze még a Bányavirágból valók.
szavazat: 10/10 2012 nov. 25. - 15:24:11
2012 nov. 25. - 15:24:11
Nagyszerû elõadás volt, pazar színészi játékkal, pontos rendezéssel. Rengeteg poénon röhögtünk, miközben belülrõl lassan felkúszott az a szorongató érzés, ami már a Bányavirág alatt is megvolt. Hogy mindez, amit látunk,a legmélyebb bugyor, amiben emberek élnek, és - ne áltassuk magunkat - nemcsak Erdélyben, hanem itthon is. Ugyanilyen kilátástalanul, a szakadék peremén imbolyogva, a lét és nemlét határán. Székely Csaba - és persze az elõadás - a legjobbat teszi, amit nézõkkel, velünk tehet: végig kacagtat, felold, s közben lassan összeszorítja a szívünket.