Uri Ivgi koreográfiája egy koncentrációs táborban játszódik, nyomasztó a miliő, a szereplők rabok és hajcsár katonák. A kiszolgáltatott emberek a tábor pékségében gépiesen gyúrják a tésztát. Itt látjuk meg Carment, akit a szabadságvágy motivál, nem bírja a rabságot és a szabadság eléréséhez szexuális kisugárzását, vonzerejét használja fegyverül. Josét, az őrt csábítja el, tekeri az ujja köré, nem fél a végsőkig elmenni. Halálos játszma, de mindent megér.
Juronics Tamás koreográfiája teljesen más helyszínen és közegben játszódik. Fiatal milliomosok buliznak napjainkban, szívnak, isznak, bármit megengedhetnek maguknak, a pénz nem számít. A dorbézolást egy razzia szakítja félbe, Carment is le kellene, hogy tartóztassák, de José van szolgálatban, aki nem kerülheti el sorsát, fülig szerelmes lesz a lányba. A szerencsétlen rendőr olyan örvénybe kerül, ahonnan nincs visszaút, és amelynek legmélyén mindig Carmen szexualitása és mágneses, fogvatartó vonzereje áll. A lány azonban újra és újra kicsúszik a kezéből, José az őrület határán áll, vagy inkább tántorog, amely állapot törvényszerűen gyilkosságba torkollik, még ha az véletlennek tűnik is. Ebben a verzióban erőteljes és érdekes Michaela figurája (José előző szerelme), akinek megvan a maga saját személyes drámája. Ő érzi, tudja, hogy a rendőr az ő környezetéhez, az ő világába tartozik. Az egykori barátnő fájdalmainak eltáncolása egy nagyon szép előadói lehetőség. A néző biztosan nem fog unatkozni, mert két nagyon más megfogalmazást, érzésvilágot és látásmódot ismerhet meg.
A(z) Szegedi Kortárs Balett előadása
Hozzászólások