Nem a köztudatban élő - egyébként nagyon leegyszerűsített, pontatlan és felületes - Casanova képe érdekelt ("nőfaló", "hazardírozó", "hamiskártyás", "kalandor"), de az a "második reneszánsz" kora, amely ezt a személyiséget kitermelte magából és - több hasonló karakterű és nagyságrendű figurával együtt - a korszak emblematikus figurájává tette.
Egyetemi tanulmányaim (Szeged) alatt rendkívüli módon érdekelt a francia történészek "álmából felébresztett történelem" koncepciója, mely a nagy történeti tablók mellett és helyett kor és kultúrtörténeti "minimalizmussal", szívós, könyv- és levéltári kutatásokkal, születési és halálozási listákból, gazdasági, termelési, stb. adatok alapján, mintegy rekonstruálták az adott korszak valóságos életét, megpróbálták újraalkotni a mindennapok igazi pillanatait, eseményeit.
Hasonló, szinte történészi precizitással kezdtem el a kutató- és gyűjtő munkát, a Szabó Ervin Könyvtárban ülve, kijegyzetelve az egész - több ezer oldalas! - Casanova-Naplót, valamint a korszakra vonatkozó kultúrhistóriai, művelődéstörténeti, orvosi, öltözködési, divat-, utazási, étkezési, stb. szokásokat.
Ebből a hatalmas anyagból írtam meg a drámát, ami - reményeim szerint - egyfajta időutazás Európában: az akkori Európában, ami ma, 2003-ból nézve mintha egy másik bolygón lenne.
Az a cél vezetett, hogy egy Főhős - nemcsak a darab, de az akkori Európa egy főhőse - életén keresztül bemutassak egy különös, vad, nyugtalan, önmagát kereső, szélsőséges gondolatok által vezérelt világot, mely időbeli távolsága ellenére nagyon is közel áll a mi - hasonlóan a saját identitását kutató - látomásos életünkhöz.
A(z) Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások