„A világ egyik legnagyobb zsonglőrjeként Jérôme Thomas forradalmasította a műfajt. Legújabb művét áthatja a poétikusság és a zeneiség, minden pillanata igéző.” L’Express

Harmadik típusú zsonglőrködés? Az előadás alapvetően kettősségekre épül: taszítás-vonzás, fény-sötétség, káosz-rend, fekete-fehér. Az újmágia és a zsonglőrködés műfajából egyaránt táplálkozó darabot áthatja egyfajta misztikum: mintha alkotói a világ működését igyekeznének leképezni, és leleplezni az emögött rejtőző titkot. Mindezt éteri zene kíséri, amely egyszerre tartalmaz nyugtalanító disszonanciát és emberen túli letisztultságot. A látvány pedig lélegzetelállító: négy zsonglőr a sötét térben fehér gömböket manipulál, különböző geometriai alakzatokat formálva, melyek hol lebegnek, hol forognak, hol táncra kelnek Thomas varázslatos és finoman pontos univerzumában.

Jérôme Thomas társulata a párizsi Centre Pompidou akusztikus/zenei kutatóközpontjával együttműködésben álmodta meg ezt a projektet. Ám a Magnétic gondolatvilága nem előzménynélküli Thomas munkásságában: 1995-ban a HIC HOC című produkciót jegyzi mint koreográfus, melyben egy igen hasonló látványvilág és gondolatiság jelenik meg. Ekkor figyel fel a szakma a formabontó és újító Thomas-ra. Húsz évvel később a Magnétic-kel szintén négy fiatal és kiemelkedően tehetséges akrobatával álmodja meg a snitt-szerű jelentezésre épülő előadást. A darab alaptémája az idő fogalmán és jelenségén való töprengés: a múló időn éppúgy, mint a művész viszonyán saját jelen(idej)ével.

A négy zsonglőr három etűdben viszi színre a tematikát, ahol az egyszerű rudak, elasztikus anyagok és polisztirol lemezek elegendőek ahhoz, hogy egy hipnotikus világba sodorják nézőit.

Jérôme Thomas nem először jár a Trafóban: 2011 májusában Roland Auzet-val közös duójával varázsolta el a közönséget, amely szintén a zene és a látvány kettősségére épített.

Thomas pályafutása során különösen nagy hangsúlyt kap a zene, főleg cirkuszi viszonylatban. Annie Fratellinivel tréningezett és dolgozott már fiatalon, majd a kabaré később pedig a zene iránt kezdett aktívan érdeklődni. Olyan zenészekkel dolgozott együtt mint Carlo Rizzo, majd megalapította saját társulatát. Koreográfiáival beutazta a világot, de ő maga is színpadra lép, éppen fut egy szólója jelen pillanatban is az i-Solo. Művészeti vezetője volt a párizsi Villette-tben tartott „Juggling Arts”-nak, több cirkuszi díjjal büszkélkedhet.

Alkotó: Jérôme Thomas
Zene és videó: Wilfried Wendling, Grégory Joubert
Közreműködők: Nicoletta Battaglia, Gaëlle Cathelineau, Elena Carrettero, Chloé Mazet vagy Ria Rehfuss
Fény: Bernard Revel
Technikai asszisztens: Dominique Mercier-Balaz
Kellékek és jelmezek: Emmanuelle Grobet